Hogy engedheti meg magának a Ferrari, hogy már több 458 Italia és FF gyulladt ki?

Hát...mindent túl lehet hajszolni...

Amíg egy Rover bekrepál,addig egy Ferrari kigyullad,hamár vörösen izzik a szelepfedél...

Nem gondolom, hogy egy 70 éves gyár minőségéről lehetne nyilatkozni az által, hogy 2 (!!) db kocsi ismeretlen okból kigyulladt!

Ha konstrukciós hiba (ami azért valljuk be a világ ÖSSZES autógyártójánál megesett már többször is) akkor kivizsgálják majd és visszahívják a hibás alkatrészeket. Kb. ennyi.

A Ferrarik sosem voltak különösebben megbízhatóak. Ha már a Lamborghinit hoztad fel példának, majd nézz utána, mi is vezetett a márka megalapításához (igen, egy Ferrari hibája, csak volt még mellette egy kellően őrült traktorgyáros is).

A Ferrarik mindig is érzékeny szerkezetek voltak, előfordult, hogy bizonyos alkatrészeik nem sokáig bírták a nyúzást. A vevői reklamációk kezelése sem volt a cég erőssége, Enzo Ferrari nem volt különösebben empatikus.

Nem hiszem, hogy a meghibásodási arány rosszabb lenne, mint régebben, csak most már egy-egy ilyen eset nagyobb hírverést kap. Mindenki zsebében ott figyel a kamerás telefon, készül a fotó, videó, interneten mennek ezerfelé az információk, te meg már délután tudod, hogy délelőtt a világ túlfelén elhagyta magát egy FF. Régebben meg lehet, hogy nem tudtad, ha egy falábú újgazdag yuppie elfüstölte a 328 GTS kuplungját a folyamatos csúsztatással.

Ráadásul az ilyen cifra sportkocsik gyártói nagyon nehéz helyzetben vannak. Egymásnak teljesen ellentmondó célokat kell teljesíteniük az autóval, ami nem mindig megy. A kellően pénzes vevő azt várja el, hogy ha kell, a városban tudjon alapjáraton araszolni anélkül, hogy a kihegyezett motor lefulladna, bömböljön a hifiből Dávid Getva vagy MC Anyámkínja (és persze ne nyomja el ezt a kipufogó üvöltése), a légkondi kellemes 17 fokot tartson odabenn, hogy ne égjen a kezére a fémszíjas Rolex, az automata váltó meg finoman váltson, hogy le ne szakadjanak az escortcsajszi 500-as szilikonmellei. Aztán mikor rájön az ötperc, az autó két tizedmásodperc múlva képes legyen 300-zal száguldozni, legyen alatta betonkemény futómű, ami az úton tartja, lehessen 1 g fölötti keresztgyorsulással kanyarogni és gurgulázzon odabenn a kipufogó. De aztán ha leérnek a tengerpartra, megint álljon be a 30-as végsebesség, mert különben nem látják, hogy igazi Dolce&Gabbana napszemüveg van rajta. Az meg, hogy közben hová tűnik a motor és a fékek hője, nem érdekli. Ő nem ért a gépekhez, csak a gázt és a féket akarja nyomni meg a kormányt tekergetni, mint a PlayStationön.

Na, ilyen emberek kezébe adnak olyan autókat, amik közeli rokonságban állnak a versenytechnikával. Csak a versenyautókat hozzáértő emberek vezetik, akik már az elején észlelik a meghibásodásokat és mérnökök hada figyeli a telemetriát, hogy tudják, mi történik vele menet közben. Ja, és persze a versenyautóknál nem divat a költségcsökkentés, ezért van lehetőség sokat tesztelni, kipróbálni a különböző megoldásokat és mindent jó minőségű anyagokból, megbízhatóra építeni.

Na, jó, ott sem mindig jön össze, mert a megbízható versenyautó meg borzasztó nehéz, de akkor is könnyebb egy olyat megépíteni, mint egy versenyautóra hajazó utcai csajozógépet.