Hogyan mukodik egy processzoros aksitolto?

Az akkutöltők annak idején úgy működtek, hogy közel állandó feszültséget tudtak leadni (azért nem labortápegységek voltak, de olyan határon belül maradt a feszültségük, hogy a 6 vagy 12 voltos akkut ne vágják haza), az áramot meg egy jókora tekerőgombbal lehetett szabályozni. Így aztán a felhasználónak kellett tudnia, milyen töltési karakterisztika kellett. Ha negyed óra múlva indult volna az autóval, akkor odatekerte, hadd nyomjon 8-10 ampert a fekete ruszki csoda, ha volt ideje feltölteni, akkor az elején megtolta, utána szépen elvette az áramot, hogy a töltési idő második felében már csak 1 A körül dolgozgasson magának, ne robbantsa fel az akkut és így tovább.

A processzoros töltő annyival tud többet, hogy "figyeli az akkut", vagyis ha nagyon meg van zuhanva, akkor ad neki áramot, hadd töltődjön, ha pedig magas a kapocsfeszültsége, fokozatosan csökkenti a töltőáramot, amíg el nem jut a csepptöltésig. Ha pedig azt veszi észre, hogy a kapocsfeszültség valami egészen extrém érték, akkor nem tölt (valószínűleg fordítva kötötték be, erre szolgál a polaritásvédelem).

A processzoros töltőt tehát akár rajta is lehet hagyni az akkun, hosszútávú tárolásra alkalmas. Ekkor ugyanis nem forralja fel az elektrolitot, mint a régi, kézi állítású töltők, hanem nagyon kicsi, 1 A alatti áramerősséggel csepptöltés végez, ami pótolja az önkisülést és nem hagyja tönkremenni az akkut.

Lehet vitatkozni arról, az olcsó töltők is tudnak-e ilyet, de nekem egyelőre bírják az akkujaim (igaz, ezek jókora autóakkumulátorok, nem annyira érzékenyek, mint a motorok miniatűr egységei). Ha viszont annyira kíváncsi vagy az áramerősségre, multiméterrel azt is ki lehet mérni. Csepptöltéskor nagyon kicsinek kell lennie, biztosan van akkora méréshatára a multiméternek.