A 30-as 40-es 50-es 60-as években Magyarországon is olyan autókat használtak mint az USA-ban?

Pont erről kérdeztem és írtam a múlt hónapban.

Hogy mért gagyik az európai kocsik.

Egy átlag amerikai melós autója 1975ből.

[link]

Egy átlag európai melós autója ugyanebből az időből felénk (Európában)

[link]

Valóban, az oroszok több amerikai autót is "megismertek", viszont - a közhiedelemmel ellentétben - nem másoltak le hajszálpontosan egy típust sem. Inkább arról volt szó, hogy tanulmányozták az ottani technikai megoldásokat, formaterveket és abból alkottak egyedit. Annyira más volt ugyanis a szovjetek és az amerikaiak elvárása az autókkal szemben, hogy nem lehetett ugyanazt a típust a Csendes-óceán mindkét oldalán használni.

A Volga például külsejét tekintve erősen hasonlít az 1952-es és 1953-as Fordokra és Mercurykra, viszont a műszaki alapok a Pobjedáéval rokonok. A motor mondjuk nem, de az sem a Fordé, mert négyhengeres. A Csajka külsőleg egy megnyújtott tengelytávú Packard Patrician, az alváza viszont X alakú, ami - ha jól tudom - a Cadillac fogása volt.

Szóval ezek az autók csak külsejükben hasonlítottak az amerikaiakra, a technika a lemezek alatt egyszerű, masszív elemekből épült fel.

Viszont ettől még nem nagyon hasonlított egymáshoz az utcák képe. A '30-as és '40-es években itthon az európai gyártók termékei futkároztak az utcákon, a tengerentúlon értelemszerűen a sajátjaikat használták. Formára még csak-csak hasonlítottak az autók, bár Európában - így nálunk is - a legkisebb kategória jóval kisebb volt, mint ott a kisautóké.

A II. világháború után érdekes helyzet állt elő: nagyjából az '50-es évek közepéig nagyon sok amerikai autó volt Magyarországon. Na, nem krómlökhárítós, bogárhátú kupék és négyajtósok, hanem a szovjet hadsereg teher- és személyautói. Ezeket ők a "lend-lease" programban kaptak az Egyesült Államokból. Mivel a visszavonuló németek a háború előtti-alatti autóállomány nagy részét bevonultattak a mozgósításhoz, így ezekkel a Dodge Weaponökkel, Ford Eifelekkel indult újra az élet itthon. Mentő- és tűzoltóautóként, honvédségi csapatszállítóként és egyéb feladatokban tündököltek a megmaradt háború előtti autókkal-motorokkal együtt, aztán szépen kikoptak az utakról. De akkoriban a tengerentúlon nem velük voltak tele az utcák, tehát nem voltak egyforma autóink.

Az '50-es évek vége felé lehetett újra magánszemélyeknek személygépkocsit vásárolni (azt hiszem, talán 1957-től a Moszkvics 402-est, de eleinte igen szűk réteg juthatott csak hozzá), így például a személyautók száma csak ez után kezdett értékelhető lenni. Addig teherautók, autóbuszok, lovaskocsik és villamosok jártak az utcákon, mert az újjáépítést és a közfeladatok ellátását ezek végezték. A magánszemélyek meg gyalogoltak, tömegközlekedtek vagy motort vettek, ha volt rá elég pénzük. Eközben az Egyesült Államokban a klasszikus, "fecskefarkas" vagy "uszonyos" autók a virágkorukat élték, a korszak szimbólumává vált 1958-59-es Chevrolet Impalával az élen.

A '60-as évek végéig itthon eléggé kevés személygépkocsi volt forgalomban, bár a Trabant ezen sokat segített (nem röhögni, arra legalább volt pénze a népnek). A kis zwickaui libakergető mellett Wartburgok, orrmotoros Skodák (meg néha egy-egy embicsko), Warszawák, Pobjedák és Volgák járkáltak az utcákon, viszont túlnyomó többségük az utóbbi három típus kivétel nélkül állami/vállalati autó vagy taxi volt. A nagyautókat (Pobjeda, Volga, Warszawa, Csajka) nem árulták magánszemélyeknek. Nyugati autók is voltak, Budapesten például jártak Renault taxik, Rákosi és Kádár is Mercedeseket használt. A '60-as évek végén aztán elkezdett mindenfelé seftelni a MERKUR, érkeztek FIAT-ok, VW Bogarak, még egy szállítmány Renault 16-os is került valahonnan. Viszont ezek közül csak a Bogár volt ismert az Egyesült Államokban, az sem egészen úgy, mint nálunk.

Úgyhogy az autópark összetétele teljesen más volt itt, mint az Egyesült Államokban, nem hasonlítottak egymásra.

A Volgák közül eléggé ritka volt a V8-as változat, elsősorban a KGB használta őket, hol kísérőkocsiként a nagy behemótokhoz (ZiSz-110, ZiL-111), hol csak úgy, üldözésre (nem nagyon volt ellenfele a béketáboron belül). Az ezekben szolgáló V8-asok eredete ismeretlen, elméletileg a ZiL-111-hez fejlesztették az '50-es évek végén, a gyakorlatban viszont egy amerikai V8-as lehetett a minta, vagy a háború előttről, vagy az '50-es évek elejéről. Viszont ha jól tudom, egyik akkoriban használt V8-assal sem egyezik meg teljes mértékben ez a motor, ott is inkább kreatívan alakítgattak, amit tudtak.

Az Uralra viszont aligha volt jó a BMW V8-as motorja. A korai Uralokat hétliteres benzines V8-as hajtotta, a BMW-nek pedig a háború után egyetlen használható V8-asa volt: az 502-es, 503-as és 507-es kis, 2,6, később 3,2 literes erőforrása. Aligha volt ugyanolyan a két erőforrás kuplungharangra csatlakozó vége...