A ladának milyen fajtái vannak?

Alapvetően három sorozatra lehet őket osztani. Az elsőbe a "klasszik" Ladák tartoznak, a 124-es FIAT-ra épülő műszaki megoldásokkal. Ide tartoznak a jól ismert kétkörlámpások, négykörlámpások (ezeröcsi), illetve a kockák és mindezek kombi változatai.

A másik, műszakilag ezekhez közel álló sorozat a Niváké, ezek önhordó karosszériás, állandó összkerékhajtású terepjárók. Van belőle karburátoros és befecskendezős, nagyjából ennyit szoktak megkülönböztetni.

A harmadik sorozat az elsőkerekeseké: az első, karburátoros, háromajtós Samaráktól a késői, befecskendezős, hosszú motorháztetős kiviteleken át a 110-esig mindent ide sorolnak. Műszakilag ők is rokonok: eleinte egy VW-hez hasonló Lada-motor dolgozott bennük, később valami Opel-eredetű került beléjük, de ugyanarra a platformra épültek.

Persze ezek csak nagyjábóli besorolások, a gyári kódok alapján klasszikokból is van vagy ötven féle típusváltozat, ráadásul évjáratonként is különböznek. Hogy melyik a legjobb, az attól függ, mire kellene az autó.

Melósautónak nagyon jó a klasszik vagy a Samara. Fillérekből javíthatóak, kellően igénytelenek és a csomagterük is elég nagy, rossz úton sem akadnak el. A fogyasztásuk viszont eléggé magas tud lenni (főleg, ha "aranykezű" szakik állítják be a karburátort) és igencsak tudnak rohadni.

Családi autónak leginkább egy késői Samarát vagy 110-est mernék ajánlani, ezek már viszonylag problémamentes, egyszerű darabok, nem produkálnak olyan meglepetéseket, mint a korábbiak (mindenfelé elvándorló beltéri elemek, lehetetlen illesztések, rozsdáló lemezek). Az elsőkerékhajtás jóvoltából nem akadnak el hóban, jégen, gázadásra nem állnak keresztbe. Némi bátorsággal egy '90-es évekbeli kocka is vállalható: kényelmes, nem túl gyors és a fogyasztása is magasabb egy kicsit, mint a Samaráknak, de a csomagtere szép nagy. Viszont télen meglepő dolgokra képes.

Ha sokat kell sárban, terepen járni, a Niva lesz a megfelelő megoldás. Komoly terepezésre a karburátoros a jobb, kevésbé érzékeny, a puszta közepén is javítható, de többet fogyaszt. Ha közúton is kell néha használni, akkor a befecskendezős kedvezőbb fogyasztása jól jön (de az sem fogyaszt kifejezetten keveset).

Ökörködésre pedig a klasszikok a legjobbak: itt az építőszekrény-elv jóvoltából bármelyik típust választhatod, mert olyan hajtásláncot erőltetsz bele, amilyet csak szeretnél. Csak ne legyen agyonütve, szétrohadva.