Megéri venni egy régi fiat 500-ast?

Anyagilag nem éri meg. Rengetegbe kerül, mire sikerül gyári állapotúra (vagy legalább jól használhatóra) felújítani és a használati értéke akkor sem lesz olyan, mint egy töredékéből megvehető használt "nyugati" kisautónak.

Hobbiautóként pedig... Nos, akkor sem éri meg, de az nem is arról szól, hogy megéri-e. Ha kedveled a típust, vágj bele nyugodtan! De előtte ne felejtsd el a kötelező köröket: meg kell ismerned a típust, az egyes szériák sajátosságait, hogy melyik lenne leginkább neked való (az 500R például nem olyan szép, mint a koraiak, de mivel 126-os alkatrészek is akadnak rajta, kicsivel könnyebb felújítani). Aztán ki kell okoskodnod, mik a típushibák, gyenge pontok és ezeket hogyan veheted észre. Meg kell tudnod azt is, egyes munkafolyamatokat kivel érdemes elvégeztetni, mert nem tudsz mindent megoldani otthon. Persze akármennyit művelődsz, kénytelen leszel eleinte egy régebbi szakértőre támaszkodni, de ez így van rendjén. Sőt, hiába nyújt neked segítséget egy, a típust jobban ismerő szaki, még így is lesznek kapitális baklövések, feleslegesen megrendelt alkatrészek és éjszakába nyúló javítások. De a hobbiautó épp attól szép, hogy nem csak ennyiből áll...

A kollégának igaza van, a járműfelújítás mint hobbi nagyon szép dolog. Persze ezt a kész gépet használva érzed igazán, ahhoz elég elfogultnak kell lenni, hogy este 11kor ne káromkodj miközben a garázs legsötétebb és legporosabb sarkába gurult fél kisujjnyi méretű rugót keresed.

Persze fizethetsz valakinek a felújításért, de akkor drága buli lesz és nem fogsz feleannyira sem kötődni a géphez. És nagyon tanácstalan leszel amikor megáll alattad a semmi közepén.

Ami biztos: idehaza a Wheeler Dealer - jellegű játszadozás nem nagyon megy. Ha minőségi munkát végzel vagy végeztetsz azt senki nem akarja megfizetni vételkor, ha vacak akkor az a baj és azért nem kell a jármű.