Mitől függ, hogy hány köbcentis motort gyártanak?

A gyártók mindig is ragaszkodtak a "kerek" lökettérfogathoz. A kisebb gépek közt a 125-250-350 köbcentiméter volt a nyerő, a nagyobbaknál pedig jellemzően az 500-as, 750-es és 1000-es erőforrásokat favorizálták. Viszont ahogy kezdett egyre inkább a nagy motorok felé elindulni a motorkerékpárok fejlesztése, kialakultak azok a hengerűrtartalmak, amik praktikusnak bizonyultak. Az 1000-esek maradtak, mert szép, szabványos méretűek voltak, mellette pedig jó erősek, az 500-asok és 750-esek pedig összeolvadtak 600-asokká. Ez azért volt előnyös, mert a 600-asokból már lehetett szép négyhengerest építeni (az 500-asoknál ehhez igen apró hengerek kellettek), de kisebbek, könnyebbek lehettek a 750-eseknél. Aztán mikor a '80-as években a FIM felismerte, hogy a szériamotoroknak is ki lehetne írni valami értelmes gyorsasági versenysorozatot, ezekhez igazodott. Akkor még 750-esek voltak a négyhengeresek (a GSX-R 750 nyomán, ami az Endurance kategória lökettérfogat-határa miatt lett ilyen) és hogy támogassák a kéthengereseket, 1000-es lökettérfogat-határt húztak meg náluk. Így született a superbike, mint versenysorozat, aztán a 2000-es évek végéig nem is változtak nagy mértékben a szabályok. Akkorra viszont a vevők teljesítményhajhászása odáig jutott, hogy már a 750-es sportmotorokat is kevésnek találták és elő kellett húzni az 1000-es sportgépeket - bár ekkor már nem a régi, sporttúrás külsővel, hanem aprócska vázzal, meredek villaszöggel, veszedelmesen vinnyogó-pörgő motorokkal. A vége az lett, hogy 1000-esek lehettek a négyhengeresek is, a sportmotorok közt tehát megjelentek a négyhengeres 1000-es vadállatok. Mivel ezekből lehet versenymotort is építeni, ezért homologizációs alapként utcára is ilyeneket gyártanak. A 600-as sportmotorok a supersport kategória szabályainak köszönhetik, hogy pont ekkorák: ott 600-as négyhengeresek és 750-es kéthengeresek küzdöttek (meg 675-ös háromhengeres Triumph), így utcára is olyan sportgépeket fejlesztettek, amik pont jók a versenyzéshez is. Vagyis 600-as négyhengereseket építettek a gyártók. Így alakult ki az, hogy a sportmotorok nagy része 600-as és 1000-es kivitelben készül, mert mást úgysem tudnának használni semmilyen versenyen, a saját szórakozásukra meg nem építenek motort. Talán csak a Ducati 848 és a Suzuki GSX-R 750 kivétel ez alól.

(ja, és majd' elfelejtettem: a lökettérfogat-határok a többi kategóriánál is ilyenek, vagyis a superstock, a superproduction és társaik is 600-as vagy 1000-es gépekkel vannak tele)