Régi autóknál miért lent a műszerfal tetején volt a visszapillantó tükör?

"Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy senki nem csapott a mérnök kezére és ezek átmentek 10 emberen és mindenki jóváhagyta"

Pedig így történt. Az akkori jogszabályi előírásoknak megfelelt, gazdaságosan és gyorsan gyártható volt, ezért senki sem csapott a mérnök kezére és mindenki rábólintott.

A műszerfalra telepített középső tükör annak idején jó megoldásnak tűnt, több okból is. Egyrészt ha hiszed, ha nem, még a'60-as években is voltak olyan elképzelések, hogy balesetnél az a legbiztonságosabb, ha az utasok akadálytalanul, jelentős sérülés nélkül ki tudnak repülni az autóból, az utascella meg úgy gyűrődik össze, ahogy akar. A műszerfalra telepített tükör ezzel összhangban volt: nem lógott bele a szélvédőbe, nem fejelte meg senki, mikor útnak indult kifelé. Kabrióknál is ez volt a jól használható megoldás: a szélvédőkeretek sokáig szinte csak dísznek voltak, rettenetesen remegtek menet közben, az ehhez rögzített tükrökben semmit sem lehetett látni. A '70-es évek végén jöttek rá a mérnökök, hogy ha a kabriók szélvédőkeretét megerősítik, borulásnál arra támaszkodik a bódé, onnantól már nem volt ezzel probléma. De amíg el nem terjedtek az éjjeli állásba billenthető tükrök, azért is jó volt a műszerfalra telepített belső tükör, mert ha hátulról vakított valaki, felfelé lehetett billenteni, a tetőre vetítette a fényt. A fent függesztett tükörrel lefelé lehetett vetíteni a zavaró fénysugarat, ez nem volt annyira előnyös.

Hosszú idő telt el, mire kialakult a legjobb megoldás, sok mindent próbáltak végig. Ugyanez volt a külső visszapillantó tükrökkel is: megvolt az előnye a sárvédőre és az ajtóoszlophoz telepített tükröknek is. A sárvédőre erősített tükörrel jobban lehet látni, mi van az autó oldala mellett, még az első ajtó végének vonalában is használható képet ad. Igen, messzebb van, de van olyan látószöge, hogy használható. Persze utána egységesen elterjedtek az ajtóoszlop tövébe épített tükrök, de ehhez az kellett, hogy a beszállítók elérhető áron tudjanak gyártani méretpontos domború tükröket áramvonalas házban, kellő merevséggel. Az '50-es és '60-as években még az sem volt egyértelmű, hogy domború a külső tükör, ha pedig az volt, a szélein néha rettenetesen torzított. Ha meg akkora tükröt akartak volna gyártani, mint amik manapság vannak az autókon, valószínűleg semmit sem lehetett volna látni bennük a remegéstől.

Egyébként csak egy példa a jogszabályok változására: emlékszem rá, hogy még a '90-es évek elején sem volt kötelező a jobb oldali visszapillantó tükör az autókon. Kettőt írt elő a jogszabály, ez lehetett a belső és a bal oldali és ez elég is volt. Na, akkor ott miért nem csaptak annak a mérnöknek a kezére, aki a '80-as években jobbos tükör nélkül tervezte a kocka-Ladákat? Hogy mehetett az át 10 emberen? Úgy, hogy nem volt kötelező a másik tükör. Igen, nagy részükön ettől függetlenül volt, de létezett kivitel egy tükörrel is. Sőt, még a Porsche 930-at is lehetett egyetlen, balos külső tükörrel kapni pár évvel korábban, pedig az kicsit magasabb árkategóriába tartozott.

Sok ilyen dolog van, ahol próbálkoztak mindenfélével a tervezők, majd egy jó gyakorlat terjedt el mindenhol. Megvolt ez a küzdelem a pedálokkal (kezdetben alul rögzített, padlóba szaladó pedálok voltak, mára ez mindenhonnan kiveszett), a biztonsági övvel (kétpontos, hárompontos, csatos, csat nélküli, automatikusan bekapcsolódó kétpontos külön harmadik ággal), az ajtóelrendezéssel (hátrafelé nyíló ajtó elöl, de nem, inkább hátul, az sem jó, most már előrefelé nyílik mind), a motorelrendezéssel - végül mindnél meglett, mi a legjobb megoldás, ami a legtöbb célra megfelelő és az el is terjedt.