Kétajtós sportos kivitelű kocsit miért őrültség venni?

Első autóm normális volt, 2 évig volt meg, a hátsó ülésen talán egyszer ültek, a csomagtartóban két szatyornál több sosem volt. Család nem volt tervben, szóval lecseréltem egy kupéra. Három nappal a vásárlás után rögtön négyen ültünk a kocsiban és 200km-t mentünk, előre nem látható okok miatt. Ennek már közel 3 éve, szeretem, de jó párszor alakult már úgy, hogy bár meg lehetett oldani máshogyan is, de azért baromi jó lett volna, ha normálisan tudná használni kettőnél több ember is. Családi tervek továbbra sincsenek, nem nagyon változott semmi az életemben, és mint írtam szeretem is az autót, ennek ellenére tervezem a cserét egy értelmesebb kivitelre.

Ettől függetlenül nem lebeszélni akarlak a kupéról. Ha neked az kell, akkor vegyél, tapasztald meg, élvezd ki. Mi a legrosszabb, ami történhet? Semmi. Legfeljebb fél év múlva eladó és veszel mást. Nem dől össze emiatt a világ. Viszont ha már veszel, akkor valami értelmeset keress. Nem akarsz te magadnak retkes THP motoros Peugeot-t, hidd el. A kupé egy élményautó. Praktikusnak ugyebár nem praktikus, ezt már kibeszéltük, szóval egyetlen célja az élmény. Na élményed egész biztosan nem sok lesz olyan szarral.

Második autóm huszonévesen egy cabrio volt. Talán ha 3x ült bárki hátul, akkor sem Münchenig, szóval kibírta. Nem bántam meg, mert amikor viszont csak ketten mentünk vele akkor nem volt semmi gond, nyaralásra is bőven elfértünk, max ha a csomagtartó megtelt hátsó ülésre pakoltunk...

Nyilván most 2 gyerekkel már nem veszek ilyen autókat, de gondolom te sem örökre tervezel a kocsival.

Felőlem vehetsz, engem nem zavar.

(Magam szempontjából biztos nem, nekem más favorizált szegmens van.)