Igaz az az állítás hogy akinek elsőre sikerül a forgalmi vizsgája, az nagyon jól fog vezetni, akinek meg sokadjára (több mint 5-ödjére), az meg soha az életben nem fog tudni normálisan vezetni, csak bénázni fog?

Nem.

Annak idején városban 2x2 sávos úton haladtunk a vizsgámon. A külsőben ahol voltunk útfelbontás volt. Oké, indexet kiteszem, belenézek a tükörbe, autó bő 200 m-re mögöttem, város, tehát ugyanúgy 50-nel halad. Behúzódok. Ma is így csinálnám. Senki nem szólt semmit, folytatjuk az útvonalat. Végigcsináljuk. Sőt, után még a vizsgabiztos elviteti velem magát egy két helyre, ahol a privát ügyeit intézte, majd vissza a közlekedési felügyeletre. Én ekkor már örültem, hogy végre túl vagyok rajta. Majd közli velem, hogy találkozunk legközelebb, mert annál az ominózus sávváltásnál veszélyeztettem és fékezésre kényszerítettem a mögöttünk 200 m-re haladó autót. Ami egyértelműen nem igaz! Állítólag csak akkor válthatta volna sávot, ha egy autót se látok a tükörben. Na ezt városban, a mai forgalom mellett várhattuk volna hajnalig. Akkor meg az lett volna a baj. De meg se próbáltam vitatni a dolgot, mivel az én szavam úgy sem számított volna.

Na ehhez képest 23 éve vezetek. Nem csak a napi rutin szerint városban két sarokra. Munkám miatt egy időben a saját autómmal is sokat ingáztam. Céges autókkal meg rendszeresen járok szerte az országban, sőt olykor Európában. Lassan meglesz az 1 millió km-em, úgy hogy nem vagyok kamionsofőr, buszsofőr, sőt nem vagyok hivatásos sofőr sem, sima B-s jogosítványom van. Ez alatt nem volt se koccanásom, de még csak bírságom, büntetőpontom sem. Igaz hogy nem vagyok egy agresszív, türelmetlen, mindenkit az útról letolni akaró, összevissza cikázó, dudáló, habzó szájjal ordítva káromkodó sofőrtípus, de bénázónak se tartom magam.