Nagyon nem megy a sofőr suli, folyton csak sírok és bénának érzem magam, adjam fel?

Régebben vizsgáztam, de mi a három elméleti óra?

Anno kresz volt, majd abból vizsga, rutinpálya, majd abból vizsga, végül forgalomban. rutin nincs azt tudom, de kreszvizsga után van elmeéleti is még?

De a lényeg az, hogy te fizeted az oktatót, és nem ő téged.

Szólj a suliban, hogy alkalmatlan a munkájának az ellátására, és kérj másikat. Sőt, másik iskolát keress, mert ha összezárnak a kollégák, az újjal csak rosszabb lehet.

Pedig igaza van, 3 óra után teljesen normális, hogy nem vagy Schumacher.

A problémád neked nem az, hogy nem megy jól a vezetés, hanem ez a sírós dolog. Értem, hogy kretén az oktató, na és akkor mi van? Nem barátot szerezni mentél oda, hanem vezetni tanulni. Nem a stílusával kell foglalkozni, hanem azzal, hogy mit mond. Már csak azért is mondom ezt, mert szerintem egy tanuló vezetőnek jót tesz, ha ilyen stílusú oktató ül mellette, megtanulja kezelni a kretén viselkedést, ami az utakon nem hátrány, mert sajnos sok kretén sofőr is van. Ha minden ledudálás, villogás, bemutatás, ablakon kiüvöltés is így meg fog viselni, akkor pl. egy nagyvárosi (főleg budapesti) forgalomban 2 percenként fogsz félreállni zokogni, mert az a csúnya gonosz nagydarab BMW-s bácsi már megint csúnyán nézett rád.

Nem vagyok a negatív megerősítés híve egyáltalán, de a vezetés kivétel. Ott a tanulónak igenis meg kell tanulnia kezelni ezt. A vezetés stresszes tud lenni, kell hozzá egy bizonyos szintű mentális erősség/ellenállóképesség. Akinek nincs, az valóban nem való az utakra. De jelenleg még nem kell feladnod, csak fejben tedd oda magad. A mondanivalóját hallgasd meg, értsd meg, a stílusát meg szard le. A vezetéshez való érzéked pedig majd kialakul, ne várd hogy azonnal menjen, mert ez egy reflex, azt pedig nem lehet tanulni, hanem a tapasztalattal jön.

3.! Én nem vagyok mindenki, tudom. Három oktató használtam el.

Az első egy kretén barom volt, a második, egy idegbeteg hülye, a harmadik volt normális. Sajnos vele már csak pár órát mentem.

Az első kettő marhaságaitól bő tíz év után sem tudtam szabadulni.

Nem értek veled egyet. Sok agresszív hülye van az utakon, az igaz.

Én végig küzdöttem az órákat az idióta oktatómmal, aki negyvenes pocakos családapaként erősen rám is volt állva, ki akart velem kezdeni, 20 éves voltam.

Egyszer mikor egy kora reggeli órán végig b*sztatott, alázott, a végén sírva szálltam ki, ajtót bevágtam és elindultam a hév-hez hogy menjek dolgozni. Megfogadtam, hogy soha többet nem megyek hozzá. Teljesen véletlenül egy ismerősöm jött szembe, ő volt a következő az oktatónál. Utána hívott a srác, hogy a Gyula nem mer felhívni, kérte hogy mondjam meg, nagyon sajnálja, elnézést kér és hívd fel időpontért.

Nagyon visszavett a bunkó stílusból meg ordibálásból. Viszont én nő vagyok, az más, hapsival nyilván még bunkóbbak.

Ha ez nem így alakult volna, kerestem volna más oktatót.

#4 "Az első kettő marhaságaitól bő tíz év után sem tudtam szabadulni."

Hát ne haragudj, de ha te 10 év után is azon lovagolsz, hogy akkor jaj de csúnyán beszéltek veled... hát, esküszöm nem megsérteni szeretnélek (nehogy az is 10 évig benned maradjon :D), de akkor talán veled van a probléma. Ha az adott szituációban az ember kicsit a lelkére veszi a dolgokat, azt megértem, DE 10 ÉV UTÁN? Hát azért arra van egy szó, de inkább felejtsük el.

Nekem egyetlen komolyabb szituációm volt (lehet volt több is, csak pl. veled ellentétben nem foglalkozom vele és fel sem tűnt), 25 óra körül jártam, mikor egyszer bújta a noteszét, nem figyelt, közeledtünk egy piros lámpához, zöld kiegészítővel. Átmentem a zöldön és pont akkor pislantott fel, gondolom már csak a piros kapta meg a szemét és elkezdett hőbörögni, hogy mekkora gyökér vagyok (nem így szó szerint), hogy 25 óra után hogy lehet ilyen hibát véteni, stb stb. Nyilván én is elkezdhetnék bőgni, hogy hogyan beszélt velem, de miért tenném? Tudtam, hogy igazam volt, helyére tettem, kész, téma lezárva.

Ezt azért írom le, mert a történet tanulságai a következők:

1. Ha igazságtalanul szid meg, akkor vissza kell szólni neki és tisztázni, de nem szabad hagyni magad. Tudnia kell, ha neked van igazad, mert ha azt hiszi te tévedtél, akkor azt hiszi nem javulsz és az további bajokhoz vezet.

2. Ha neki van igaza, akkor ahogy már korábban is írtam, a stílust le kell szarni, nem dől össze a világ, a hangnem mögé kell látni és megérteni azt, amit mond. Az a fontos, amit mond, nem pedig az, hogy hogyan. Ha te megakadsz a felszínen (a stíluson), akkor nem fog eljutni az agyadig a mondanivalója, nem tanulsz a helyzetből és saját magad dolgát nehezíted.

3. Ha akkora tuskó, hogy csak óbégat, de nincs mögötte használható információ, akkor meg kérdezni kell.

Egy a lényeg: nem kell beszarni. Nem kell a szívedre venni a stílust és FŐLEG nem kell meghunyászkodni. Amúgy mivel engem nem lehet egy szar stílussal így elnyomni, ezért első kézből tudok adni egy tanácsot: a nyugodt, SZARKASZTIKUS válasz a legjobb ellenszer. Az ilyenek csak azért ilyenek, mert tudják, hogy feletted állnak. Nyugodt hangon visszaszólsz, hogy "halkabban is hallom", vagy ilyesmi... és vége. Onnantól normálisak lesznek. Nem kell tőlük beszarni, ők is csak senkik. Nem az apátok, nem a főnökötök, nem áll fölöttetek.

Mindezt nyilván inkább a kérdezőnek címzem, #4 neked már hiába mondom így 10 év távlatából, de azért a jövőben más helyzetben még hasznát veheted és akkor nem fogsz 10 évig ilyeneken rágódni.

4. vagyok. Talán nem egyértelműen fogalmaztam.

A vezetéstechnikai hibákra gondolok. Pl. indokolatlan pedálhasználat. Nem, nem! Nem arról van szó, hogy a gépkezelést nem tudtam megtanulni, és az ugyanolyan rossz, mint amit feltételeztél. Csak néha előjön.

"Nagyon nem megy a sofőr suli, folyton csak sírok és bénának érzem magam, adjam fel?"

Az emberek nagyrésze meg tud tanulni vezetni. Csak van, akinek több idő kell, van akinek kevesebb.

Mit tudsz tenni a problémákkal? Magadon kell változtatni.

1. Izgulsz, mert nem megy jól az autó kezelése. Ez nem segít. Gondold azt, hogy ez csak egy szimulátor, egy játék. Annyiszor lősz rá King-Kongra, ahányszor csak akarsz. A lényeg, hogy előbb-utóbb gyakorlatot szerzel és eltalálod. Ezt mondogasd magadban: "Ez csak egy játék" és így önszuggesztióval le tudod csökkenteni a feSZültséget. És kérd meg az oktatót, hogy időnként hadd gyakorold azt, ami a leggyengébben megy.

2. Attól félsz, hogy elgázolsz valakit, vagy összetöröd az autót. Ez nem a Te felelősséged. Azért ül melletted az oktató, hogy ezt megakadályozza. Ez a szakmája, ezért kapja a fizetését. Emiatt nem kell aggódnod.

3. Az oktató folyamatosan szid, utasításokat ad, túlterheli a figyelmedet. Megpróbálhatsz oktatót váltani. Vagy elválaztod azt, amikor az oktató utasítást ad (fordulj balra, menj gyorsabban) attól, amikor szid (ilyen béna kanyart én életemben nem láttam). Ez utóbbiakat ereszd el a füled mellett és ne vedd magadra. Arra kell gondolni, hogy egy csörgősipkás majom ül melletted, aki időnként makog valamit. Ez elveszi a szidások élét.

És NYUGALOM, TÜRELEM.