Ezen a váltón mit jelentenek a számok?

Amikor D fokozatban van az előválasztó kar, akkor az összes fokozatig felvàlt, amennyi csak van.

Amikor a 4-hez húzod, vagy a 3-hoz, akkor maximum addig a fokozatig vált csak fel, lejtmenetkor van ennek jelentősége, máskülönben nincs motorfék.

Ha D-ben jönnél le, ahogy gyorsul a kocsi, úgy vàltogatna is fel.

Így, meg csak addig, amelyiket választottad.

Lényegében igen, de nem úgy használatos, mint egy manuális váltó, azaz nem arra való, hogy pakolgasd végig a fokozatokat 1-től fölfelé, ahogy gyorsítasz.

Leginkább a régi automatáknál volt divat, amiknél az elektronika még butább volt. Amerikában a mai napig létezik, de csak megszokásból, sok értelme nincs. Továbbá munkagépeknél létezik még, például terepjáró (valódi terepjáró, nem ilyen crossover hulladékok), kamionok, stb.

A lényege az, hogy bizonyos helyzetekben a váltó elektronikája nem azt a fokozatot választja ki, ami ideális az adott helyzetben és ilyenkor te manuálisan tudsz választani fokozatot. Például ha nagyon csúszós az út és 1-ben elkapar, akkor kiválasztod a 2-t. Vagy hegyről jössz lefelé, kiválasztod a 3-mat vagy 4-et, hogy motorfékkel gurulhass lefelé. Vagy ha felfelé mész, akkor berakod 3-ba, hogy megtartsd a nyomatékot és a váltó ne váltson feljebb.

De mint mondtam, ezek manapság többnyire értelmetlenek. A kerekek nem fognak kipörögni, mert van kipörgésgátló. Meredek lejtőt vagy emelkedőt érzékeli a giroszkóp és eszerint megtartja az alacsonyabb fokozatot a motorfék/nyomaték kedvéért. Szóval manapság nagyon ritka az ilyen a személyautókban, legalábbis az európaiakban. 10-ből 9-nél csak egy D van, bár az kiemelendő, hogy az egyszerű fokozatválasztást felváltotta a szekvenciális váltó, aminek a funkciója ugyanaz, mint az imént leírtak, de működését és használatát tekintve lényegében megegyezik a manuális váltóéval, a különbség csak annyi, hogy a fokozatokat egyesével tudod léptetni, nem lehet pl. 5-ből 3-ba tenni a 4-es kihagyásával.

Ezek határoló számok, tehát ha mondjuk 3-ba teszed, akkor vált 1-2-3 között, de feljebb nem.

A legtöbb automata váltós autónak van teljesen, vagy legalább félig manuális (tehát ez a határolós) funkciója. Az enyém DSG-s, azt pl. teljesen manuális módba is lehet tenni, ha kibillentem oldalra a váltót - onnantól lehet fel-le pilinckézni vele -, viszont az tény, hogy ha nagyon elrontom (pl. nem váltok vissza, mert elfelejtem, és megállok), akkor visszaveszi az irányítást. A lényeg, hogy se tönkretenni (túlpörgetni), sem pedig lefulladni nem engedi magát, de egyébként tudod te irányítani a váltást, ha manuális módba teszed.

A D pedig a teljes automata, akkor ahány fokozatos (a DSG pl. 7), azt mind a saját programozása szerint használja. Ezen kívül sok autón van még S, azaz sportmód, amikor szintén teljesen automata, de a D-hez képest dinamikusabban, kicsit magasabb fordulaton jár, és jellemzően (DSG-nél legalábbis) erősebb a motorfék, nem használja a szabadonfutás és hengerlekapcsolás funkciókat.

"a váltó gyárilag tudja, mi a teendője"

Legtöbbször igen, de néha indokolt kézzel belenyúlni. Pl. van olyan emelkedő, amit ő még nem érez olyan durvának, és amúgy igaza is van, mert megmássza 5-ösben. Viszont érezni, hogy a határon van annak, ami már nem jó, nem gyorsul úgy, kényelmetlen nekem úgy menni. Olyankor fogom, és visszaváltok. (Egyébként, a tanuló-funkciónak köszönhetően kétszer-háromszor megcsinálom ezt, és utána már magától is vissza fog váltani ugyanilyen helyzetben.)

Illetve fentebb említették a fordítottját is, és nagyon igaz: ha lejtmenetben az ember nem akarja kvázi leégetni a féket, akkor jobb S-be tenni, vagy kézzel visszaváltani. Általában tény, hogy érzékeli a lejtőt is, de nem mindig értünk ebben egyet az autóval, és jó, ha tudja, hogy mégis csak én vagyok a főnök. :D