Érzelmi szempontból kedvenc és legkevésbé kedvelt márka?

Kedvenc: BMW

Az első komolyabbnak neveznető autóm egy 184 lóerős, manuális dízel bmw volt. Ebben megtapasztaltam azt, amit előtte semmiben. A sok problémájától, és magas költségeitől eltekintve nagyon jó autó volt, olyan kanyarokat, amit az előző öreg focusommal 70-el félve vettem be, ez bevette 120-al. Nagyon élvezetes volt vezetni, nagyon minőségi anyagok voltak benne, imádtam, és nem bántam meg a sok pénzt amit rá kellett locsolni, mert szerintem annyival többet is nyújtott, amennyivel több volt a szervizelése.

Legkevésbé kedvenc: Dacia

Nem tudom, hogy tudnak eladni autót. Persze, olcsó, de előbb vennék egy 3 éves suzukit, mint egy új daciat ugyanannyiért. Rossz úttartás, gagyi anyagok, recseg-ropog az autó, nem gyorsul, a legrosszabb autó amit valaha vezettem egy Dacia Lodgy. Hangos motor / út zaj, nagyon rossz vele menni egyszerűen.

Sajnálom ha valakit ezzel megbántottam.

Kedvenc: Alfa Romeo.

Volt a családban egy limitált szériás 33-as. 5 éves korom körül kórházban voltam és közben lett megvéve. Előtte nem volt autónk, szóval erre a "meglepetésre" kijönni a kórházból és azzal hazamenni elég nagy durranás volt. Illetve ha mindez nem elég, egy eszméletlenül jó autó is volt, a vele egyidős 75-tel az utolsó tényleg jó Alfák, utána elásták magukat. Az évek alatt elég sokat lábatlankodtam apám körül, amikor javítgatta, szóval az az autó szerintem önmagában 90%-ot hozzátett az autók iránti szeretetemhez, illetve hogy autószerelő lett belőlem.

Kiemelendő még a Wartburg, nagyapámnak volt nem is egy, elég sokat jártam vele ide-oda kisgyerekként és hát az is egy tipikus "mindig rossz rajta valami" autó, szóval abból is elég sokat láttam.

Legkevésbé kedvencet elég nehéz mondani pusztán érzelmi alapon. Érzelmileg nem nagyon van negatív emlékem/tapasztalatom semmiről. A legközelebb talán a Renault kerül ehhez, az előzőre alapozva: sajnos drága jóapám hagyta lezülleni az Alfát és megszabadult tőle, majd vett egy Renault 9-est. Oké, a Renault 9 egy ótvar nagy sz*r, de érzelmi szinten is utáltam, mivel nem Alfa 33. De hosszútávon ettől függetlenül nem ragadt meg bennem Renault-val szembeni ellenszenv. Akármikor meglátok egy Alfát, rögtön eszembe jut a miénk és elgondolkodom, hogy mennyire szeretem a márkát és mennyire sajnálom, hogy venni egyet nem lenne egy jó ötlet. Ezzel szemben ha Renault-t látok, nem jut eszembe semmi. Számomra egy teljesen ingerszegény márka.

Ford:

Kiskoromban volt egy V6 granadánk, majd nagyobb koromban egy transitunk, az utóbbival bejártuk az országot és a környező országokat. Később ezen tanultam meg vezetni, imádtam.

Felnőttként volt Focusom, azt is szerettem. A legerősebb kocsi amit vezettem, egy Mustang volt, az is hatalmas élmény volt.

Suzuki:

mert csupa rossz élményem van: egyszer egy wagonr-nek pont előttem pusztította el az elejét egy másik autó.

Egyszer egy szutyok swifttel kellett levezetnem 1500 km-t, ami egy jó állapotúval is kínzás lett volna, de ez különösen okádék állapotban volt: alig fogott a fék, nem mindig volt alapjárat, óriási holtjáték a kormányban.

Ha bármi elromlott az autómon, akkor több beképzelt suzukis ismerőstől egyből megkaptam, hogy "hehehe, miért nem suzukit vettél?"

Az úton is többször kerültem konfliktusba suzukissal, pl. több volt amelyik elkezdett gyorsítani, amikor előztem, valamelyik szóvá tette, hogy miért nem a járdán biciklizek stb.

A vitarás keménykedő apukák a legrosszabbak.

Alfa és Maserati. Magamnak egyiket sem venném a kihasználatlanság miatt. Szóval marad a Fiat és talán jövőre visszatér a Lancia.

Bármennyire is közutálatnak van kitéve a BMW, nincs bajom vele.

Közömbös a Skoda, Opel, Ford amiből rengeteg van az úton.

Nem szeretem a Daciát, Suzukit, Ladát ugyanakkor a koreaikakat ugyanis az összes az olasz dizájnt másolja: a színezett féknyergek és díszcsíkokok át a kormányokon lévő varratokig. Itt most a Hyudaira gondolok.

Kedvenc: Volvo. A cég filozófiája miatt. Pl. ők találták fel 3 pontos biztonsági övet és ingyen elérhetővé tették a többi gyártó számára.

Legkevésbé: Ford. Szintén a cég filozófiája miatt. Több alkalommal bizonyították, hogy nekik a profít fontosabb, mint a vásárlóik élete. Pl.: [link] de, ha ez túl régi, a mai Mustanggal is bajok vannak [link]

Nekem is a Volvo a kedvencem. Már régóta a biztonság és újabban a környezetvédelem is nagyon fontos számukra. Nem kvótaautókat gyártanak, vagy csalnak a kibocsátással, hanem konkrét lépéseket tesznek akkor is, ha nem volna kötelező. +volt egy 2005-ös Volvonk (V50 1.6d), igazából szériafelszereltség, mégis olyan praktikus dolgokra is gondoltak, mint a távirányítóról bekapcsolható helyzetjelző, illetbe riasztó.

Legkevésbé kedvenc…ez egy érdekes téma, ugyanis világéletemben németpárti voltam (most is az vagyok érzelmileg, de már megismerkedtem azóta más márkákkal is), főleg azért, mert néhány hónapos koromtól egészen 11 éves koromig Opelunk volt (szám szerint kettő), így az volt az alap. Szóval ennek ellenére a cégfilozófia alapján a VW-konszernt, azon belül is elsősorban a Volkswagent mondanám. Ez azért érdekes, mert a kedvenc autóm pl. az mk7-es Golf (ilyenen tanulok vezetni is, de korábban kezdődött a szerelem), de nagyon budget márka, ráadásul volt a dízelbotrány is. +kvótaautókat gyártanak az átlagos kibocsátási értékek javítására, ami megint csak nem túl szimpatikus.

Kedvenc: BMW, meg úgy a német autók általában.

A régi BMW-k mindig is tetszettek. Egyszer remélem összejön egy E30 vagy egy E34 valami nagy sorhatos motorral. Egyszerűen gyönyörű autók számomra. A mostaniak már nem tetszenek egyáltalán, azokkal az ótvar nagy vesékkel.

Legkevésbé kedvenc nincs. Minden márkából van olyan típus amit kedvelek.

Kedvenc: Porsche. Miért? Szerintem ennél a márkánál nem kell részletezni.

Unkedvenc: Renault. Miért? Volt szerencsém egyhez. Csapnivalóan megbízhatatlan és esküszöm költségesebb volt fenntartni, mint a Porschét.