Hogyan győztétek le a félelmeteket, amikor először mentetek vezetni? Vagy féltetek egyáltalán?

Nem féltem, egyszerűen csak kíváncsi voltam, milyen lesz, hisz előtte soha nem vezettem.

Tulajdonképpen mitől félsz?

Azért van az oktató, hogy megtanítson vezetni, segítsen, amikor arra van szükség.

Nem féltem. Nagyon vártam. A De Ja Wu minden félelmet elnyomott.

Aztán csak izgultam, hogy mit rontok el megint. Aztán nem érdekelt, csak vezethessek.

Nagyon szigorú vagyok magamhoz.

Tegnap nagyon fáradtan mentem. Az oktató is késett. Mondtam is magamban, hogy ha nem jön, legalább hazamegyek pihenni. Mégis úgy vezettem, hogy simán átmentem volna a vizsgán. Pedig kimaradt 2 hónap a vírus miatt.

Azóta 5 órát vezettem. A tegnapi volt a 6.

Azt hittem 10-15 óra kell mire újra normálisan vezetek.

De a tegnapi már jó volt.

Persze voltak apróbb hibák, de a múltheti teljesítményeimhez képest ég és Föld a különbség.

Utolsó! Ezzel, hogy nehezen fogsz levizsgázni, nem vagy egyedül.

Én is izgultam sokat. A mai volt a 2. alkalom, amikor úgy mentem vezetni, hogy nem érdekelt mit rontok el. Az oktató azért van ott, hogy beavatkozzon, ha kell. Tudom, sőt én tudom a legjobban, hogy mennyire nehéz így felfogni. De ha nekem sikerült, Neked is fog!

Az a baj, hogy rágörcsölsz.

Kedden volt az első, hogy sikerült a fejemben elengedni és lesz@arni.

A kedd nagyon jó volt. Pedig este 5-re mentem.

Ma reggel 7 től vezettem.

Nagyon fáradt voltam, mert nem igen aludtam.

Látszott is.

Technikailag rendben volt, nem is fulladtam le. Egyszer nem figyeltem az oldaltávolságra, nem mentünk volna neki semminek, de picit szentségelt az oktató.

Igaza volt.

Majd holnap jobban figyelek.

Tehát ennyiből látszott a kialvatlanság. De megint izgalommentesen mentem.

Remélem este tudok már aludni, mert holnap 2 órát vezetek.

Sok volt ez a 2 hónap leállás.

Nyugi! A félelem el fog múlni.

Csak ne bízd el magad.

Ne rutinból vezess. Figyelj mindenre.

Én pl jobban vezetek ha az oktatóval beszélgetünk. Akkor ellazulok és minden jobban megy ösztönből, viszont ha van még valaki a kocsiban és az oktató vele beszélget, azok a legjobb vezetéseim. Ilyenkor magamra vagyok utalva. Figyel ő, de hátra van fordulva.

Nekem tegnap este jött az érzés, hogy a vizsgán lesz ahogy lesz. Az esélytelenek nyugalmával indulok majd. Egyelőre nem most lesz.

Gondold végig, hogy mi zavar. Az, hogy beszélnek hozzád, vagy ha hallgatnak?.

Ami meg nem megy, engedd el. A körforgalmak nekem majdnem a 20. óráig nem mentek. Egyszerűen nem éreztem, mennyire tekerjem a kormányt, attól függően, hogy hol megyek ki ugye. Idétlennek tartottam.

Mára már kirázom a kusujjamból. Tudod miért? Mert elengedtem, hogy majd megtanulom, nem érdekel.