Ha 26 évem alatt nem sikerült ismerkednem, akkor most sem fog, igaz?

Beszélgettem egy régi haverommal, szóba jött a csajozás, annyival lezártam magam részéről, hogy volt egy 45+ os férjes asszony akinek a szeretője voltam, de kikészített a dolog és nem akadok egy ideig senkit ( persze nem igaz, de sokkal cikibb ha azt mondom még puszit, sőt még ölelést, sőt! még randim, mellesleg 5 percnél többet nem is beszéltem nővel, nem hogy felszedjek egy idősebb nőt akikek vannak szexuális igényei én meg az sem tudom mi az ). Srác meg azt mondta, hogy nagyon hiányzik neki egy kapcsolat, de nem talál senkit, ami elszomorított, mert helyes gyerek, meg nem olyan szorongó mint én.

Tegnap, mivel esett az eső nem mentem sehova, nézegettem kifele az ablakon, és arra gondoltam, hogy én nem merek próbálkozni mert félek, hogy kiröhögnek, meg egyébként is nagyon sokan mondták, hogy gyerekes vagyok, (mármint nincs gyerekem, hanem, hogy úgy viselkedek mint egy gyerek) aztán inkább hagyom az egészet mert megváltozni nem tudok, meg nem is akarok, mert számomra az egyet jelentene azzal, hogy belássam egy nagyon rossz munkahelyem, életkörülményem, felfogásom van. Pont számolgattam, egy nap 50 szót mondok ki, nagyjából ugyan azok a szavak, kérdések. Ilyen szavakat kell keresnem interneten, hogy mit jelentenek, hogy " prioritás " anno használtam, a szókincsemben volt, de mióta dolgozok elfelejtettem, és idegen szavak szótárába kell keresnem.

Vicc amennyire leépültem, na de ha mondjuk lenne egy lány aki időt szánna rám, aminek az esélye csekély , akkor meg beleszeretnék és nyomasztana ha nem találkoznék vele, és még jobban meghülyülnék.

Visszaolvasva, látszik, hogy magányos vagyok, nagyon letünik, ennyi összevisszaságot még nem írtam, még jó, hogy ez egy anonim oldal.