Hölgyek, kinek lenne kedve ismerkedni?

40-es budapesti, értelmiségi nő vagyok.

…bár nehéz mostanában jól behatárolni mit is jelent értelmiséginek lenni:

- tanult embert? (diplomák, nyelvek, tudományos fokozatok)

- szellemi munkakör, abból is ebben a korban már egy senior vagy középvezetői szint? (Felsőfokú végzettséget nyilván ezek is feltételeznek legtöbbször)

- (nagy)polgári származási család és neveltetés?

- kultúráltabb életvitel, szórakozás? (tegnap színházban voltam, sajnos gyűrött pólóban, valami csipszes zacskóval zörögve, ordenáré röhögéssel is lehet jegyet venni… a mögöttem ülőnek sikerült)

Ezeknek kb megfelelek, de sokkal többet számít néhány 20+ éves végzettséget igazoló okmánynál a közelség lakóhelyben, életvitelben, érdeklődésben, habitusban, célokban, nem?

"mit is jelent értelmiséginek lenni"

Semmit nem jelent,mivel ha nem egyezik itt a véleményed mindenkiével,egyből szapulni fognak..

1-es válaszoló vagyok, 2-esnek: nem.

A hasonló életvitel, stílus, habitus nekem azt is jelenti, hogy a végletekig általánosító, kákán is csomót kereső, szélsőséges véleményekkel operáló, negatív kivételekkel kampányoló embert nem érzem magamhoz közel, így nem lesz meg az a közös, amit leírni próbáltam.

…kérlek engedd meg nekem, hogy tudjam magamról: elegancia és nagylelkűség frontján nem annyira otthonosan mozgó, nagyrészt közönséges emberekkel az érdeklődés sem lesz közös ls már a hatásvadász szlengnél bukik a dolog…

Példabeli tajparasztod majd megtalálja a párját, mert bizony a hasonlóság igenis vonzó és kelendő. Nőben is van ilyen, azért az emberek többsége nem elszigetelt tökéletes kis hópihe.

De a kérdésre nem is válaszoltál, az én véleményem minősítése előbbre való volt…nos pl ez is egy olyan - számomra- keresetlen jellemvonás, ami miatt járhattunk volna együtt is egyetemre, lehetnél a szakmád elismert képviselője, a magánéletben többre becsülnék igen egy esetleg nem olyan fényes pedigrével bíró, de jólelkű, érdeklődő, kedves embert.

Pont azért, mert nem csak és kizárólag a megfelelő végzettséget vagy pozíciót keresem a másik emberben és mert az én soraim rendben vannak, így nem érzek kényszert felfelé kapaszkodni vagy kompenzálni ebben sem.

A “láv” maradjon inkább neked, sokat finomíthat, árnyalhat a végletes gondolkodáson, hanem a kötözködés a vezérelv :)

Most akkor az értelmiségi lét mibenléte lett az új kérdés?

És #1es #4es válaszoló vajon szeretne-e ismerkedni a kérdezővel, vagy sem?

Vagy a hermeneutikai továbbképzés(e) célja talán éppen ennek a kiderítése?