Kedves hölgyek, van aki az apja mintájára keres férfit magának párkapcsolatra?

Nem, de sikerült valami hasonló berögzülésű emberkét találnom.

Elég jól megmaradtunk mostanáig egymás mellett. Ami hiányzik apámból, benne megtaláltam. (Átgondoltabb és gyengédebb természete van.)

Igen népszerű, társasági ember. Szereti az újdonságokat felfedezni. (Apám cseppet sem népszerű, pedig az lenne szívesen.)

Én kerülöm az apám féléket. Döntésképtelen jellem, csak akkor tud rögtönözni, ha megcsalásról van szó.

Szerencsével jártam, találtam valakit aki tudta mit akar, tisztel és szeret.

Nem tudom, de tény, hogy szerettem az apámat. Sokat tanultam tőle és őszinte embernek tartottam, még akkor is, ha ez fájt. Mert szabadon élni, szeretni, voltak önálló gondolatai és ezeket ki is mondta.

Azonban szerintem sem tudatos döntés ez, ha a párkapcsolatot nézzük. Egyszerűen csak volt előttem egy példa, ami vagy tetszett, vagy nem. Az már rajtam múlott milyen párt válasszak magamnak. Persze lehetne menni és válaszokat keresni, illetve elmerülni a pszichológiában, de szerintem inkább éljük az életünket, jól-rosszul mindegy. Egyedül rajtunk múlik.