Milyen egy borderline szindrómás (vagy személyiségzavaros) férfival együtt élni? Lehet javítani a helyzeten, vagy nincs remény?

Ha nem szeretne családterápiára járni, akkor esetleg borderline-osként ami nekem működött az a mindfulness, jóga, futás, és az önismereti kurzusok, videók.

Neki kell először rájönnie, hogy hogy érzi magát igazán, meg hogy mi is történik az életében. Nekem tökre nem volt egyszerű kibogozni. Nagyon rossz érzelmi hátterű gyerekkor maradványa volt az esetemben a borderline.

Nem egyszerű látni ebben hogy hol a fenn és lenn, és érzelmileg is nagyon nehéz megnyugtatni magamat, mert pl nem tudom, hogy hogy kell. Vagy azt is meg kellett tanulnom, hogy tanuljak meg figyelni arra a jelekre, amik már azt jeleznék, hogy egy hangulatváltozás következik be.

A mindfulness előnye (Dr. Perczel Forintos Dóra - youtube tanfolyama), hogy megtanít fókuszálni és a mostban lenni, és ezen keresztül felismerni, hogy éppen mi zajlik belül érzelmi szinten.

A jóga élménye szintén egyféle mindfulness jellegű összpontosításra tanított csak mozgáson keresztül.

A futás pedig nagyon jó segít levezetni a felgyülemlett nehezen leadható stresszt vagy feszültséget. (Erre akár más intenzívebb sport, mozgás is jó lehet).

Rengeteg youtube-on is elérhető szakemberek által készített önismereti, self-help anyag is található, amivel meg lehet tanulni jobban megérteni saját magát az embernek, és elfogadni.

Ha nincsenek meg szegény párodnak alapvető képességei az élet 1-1 területéhez, akkor azt még sosem késő megtanulni. Ezt a szemére sem lehet amúgy hányni, ha nem tudták ezt neki gyerekként megadni.

Érzelmileg kiegyensúlyozott, és támogató partnerrel tud működni borderline-nem borderline kapcsolat. A borderline partner kezeléséhez nagyfokú kiegyensúlyozottság, és érzelmi affinitás kell a partner részéről, hogy hajlandó legyen a dolgok mélyére ásni, és helyén tudni kezelni azokat. Sokaknak túlságosan megerőltető lehet, így érdemes még az elején átgondolni, hogy mennyire kompatibilisek egymással.

Nekem borderline-osként szerencsém volt egy ilyen partnert kifogni, aki már majdnem 20 éve töreltenül, és szeretetben társam tud lenni. Sok alkalmazkodást igényelt részéről, de általa is nagyon sokat tudtam tanulni, és nem rest azzal sem szembesíteni, ha valamiben nem látok tisztán. Meg kellett tanulnom elfogadni őt, és azt, hogy ha jelez valamit, hogy az nem oké, akkor azt ha nem tetszik is, de gondoljam át. Valamint neki is meg kellett tanulni azt, hogy ha alkalmanként borús, sértő módon viselkedek, azt nem szándékkal teszem, hanem azért mert nem tudom kezelni, vagy valami fáj, és ezt nem felvenni. Ilyenkor nagyon sok esetben egy jó nagy ölelés, vagy együttérzés sokat tud segíteni.

Nagyon kell ide az empátia, és a sok beszélgetés.