Hölgyek! 45-50 között Békéscsabáról vagy környékéről írnátok, akinek a társkereső oldalak nem jönnek/jöttek be?

Köszi a megerősítést. Igazad lehet, illetve van, a hatalmas érdeklődés ezt bizonyítja.

Az életregényem nem kívánom senkire rázúdítani, elvárások pedig szóba sem kerültek, és sem pesti sem debreceni nem vagyok, így nagyon szűk a merítés.

Ja, meg nincs csatolva kép, amin egy új kocsi van mögöttem. Fekete terepjáró...

Ez azért érdekes, mert egyes vizsgálatok szerint a felnőtt társadalom 50%-a egyedül él. Úgy nők, mint férfiak. És nyugaton ez az arány régóta rosszabb.

A társkeresők valamiféle választ adnak erre a helyzetre, létjogosultságuk tény, és egyben vámszedői is a helyzetnek.

Egy spontán tekintetváltás az utcán többet ér sok levélnél, abba ténylegesen bele kell állni, és feltalálnia magát az emberfiának, és persze a nőnek is, de annál egyszerűbbet nem teremtett az ég -szerintem-.

Hozzá kell tenni, hogy kaptam társkeresőről olyan visszajelzést, hogy a nőket csak húsnak tekintik, nem felém célozva ezt, épp ellenkezőleg..., tehát a megközelítés úgy a virtuális térben, mint az életben, egyformán, tisztelettel és felelősséggel kell megtörténjen, persze a humor rengeteget segít, de ahogyan mindennek, ennek is van technológiája, amiről mindkét fél hajlamos megfeledkezni, és, ha egy ilyenbe, sok ilyenbe fut bele bármelyik fél, akkor csak egy út van: az újrapróbálkozás.

A társkeresőhöz azt mondják idő kell, de egy alkalmas tekintetváltási pillanat elkapásához, megéléséhez is.

Az embernek, mindkét félnek nagyon le kell adnia az egójából, hogy elkezdődjön valami, és amikor a szeretetre nyitottság meghaladja az egót, akkor jó eséllyel elkezd működni valami, a lélek be tud kapcsolódni az áramlásba, meglátja a pillanatot, és, minnél tovább fenn tudja tartani ezt az állapotot, annál több jó élményre számíthat. Mondjuk ehhez nagy tartás kell..., hogy az ember embernek tudjon maradni, ne legyen tolakodó stb...