Ismerkedési dilemmák?

30 felett vagyok, 2 éve tért véget a kapcsolatom. Nagyjából ugyan ez történt. Ő volt, akit igazán szerettem és sose hittem azt, hogy találok hozzá hasonlót. De sajnos sok mindenben hazudott.

Én 2 évig próbáltam túllépni rajta, de nem tudtam. Csak mostanában jutottam arra, hogy képesnek érezzem magam újra ismerkedni, de így is vannak még rossz érzések. Szintén alapból nehezen bízok és ezek után még inkább nehezebb lett. És én is azt gondolom kevéssé valószínű, hogy találok valaha olyat, akihez úgy érzek, majd, mint hozzá. Nálam is az van, hogy inkább a szívemben megüresedett helyre hiányzik valaki. Amíg kellemetlen érzéssel tölt el az ismerkedés gondolata, addig még nem vagy túl rajta. Segíthet, ha kis időre magadra, céljaidra, hobbijaidra koncentrálsz. Vagy, ha nincs, akkor új célokra, új hobbikra, új barátságok kialakítására. Vagy kötetlen ismerkedésekre, lazább kapcsolatra. Amikor feldolgozod magadban a történteket, utána komoly kapcsolat felé is nyitni tudsz.

Amíg nem találsz hozzád hasonlót, addig mindig csalódások fognak érni. Az, hogy Te szerelmes vagy egy másik emberbe, az még kevés lesz hosszútávra, mert közben ő is a szerelmet fogja keresni, amit Tőled már nem fog tudni megkapni, tehát folyamatosan kifelé fog kacsintgatni a kapcsolatotokból (hazudozni fog, hogy csak téged szeret, stb.). Nekem 2 nő kb. 10+(!) évet vitt el így az életemből. Komoly lecke ez a számomra az élettől.

Mi az, hogy hozzád hasonló? (A házasság 4 lábú asztal. Popper Pétertől tanulva.)

1. Közel azonos életvitel. (Bányász és szupermodell nem ilyen.)

2. Kölcsönös(!) szeretet.

3. Szexuális összeillés.

4. Pénzügyi összeillés.

Szerintem hitelesség szempontjából az nem lényeges, hogy ki hogyan élte a saját életét párkapcsolati szempontból. Pl. egy katolikus pap is adhat hiteles útmutatást a témában úgy, hogy soha életében nem volt valóságos párkapcsolati tapasztalata. Nekem Popper, Feldmár, Csernus szimpatikusabbak a témában mint a hölgyek. (Popper meg, hogy hidegen racionális lett volna bármilyen témában is, hát eléggé fura állítás a számomra.)

Magával az ismerkedés folyamatával nincs problémám, viszont az zavar engem is, hogy mennyire atomizálódott világban élünk és, hogy közben meg a szektásodás jelensége is mennyire erős, politikai, kultúrális, vallási, stb. szempontokból. Hasonlóan gondolkozó emberrel is nagy kunszt találkozni a mai világban, nem hogy még ellenkező nemű is legyen az illető, de nagyon fiatal vagy még, sokat fogsz változni minden tekintetben és egy csomó lehetőséged lesz még párkapcsolatot kialakítani.

Az, aki meg nem érdemli meg a figyelmedet, szeretetedet, azt gyorsan el kell engedni, szívja a vérét valaki másnak. (A hazudós lány az még vagy gyerek, vagy egyszerűen agyilag zakkant. Nekem egyik fajtával sem kellene párkapcs.)

Én azt gondolom, hogy nem feltétlen jó ötlet direktbe ismerkedni főleg hosszú komoly kapcsolat után, pláne ha ennyire megviselt a dolog. Én inkább azt javaslom hogy ne az ismerkedésre koncentrálj, hanem próbáld meg úgy bővíteni az ismertségi körödet, hogy nagyobb esélye legyen annak, hogy egy potenciális partner belép az életedbe. Például menjetek el többet szórakozni a barátaiddal vagy keress új társasági hobbikat, ahol új emberek fognak körbevenni; túrázás, csapatsport, önkéntes munka. Én korodbeli nőként pl nem részesítem előnyben a netes ismerkedést, nekem túl erőltetett, személytelen és nyomasztó. Sokkal jobb amikor személyesen elkezdek valakivel beszélgetni, látom a szemében az értelmet, látom a gesztusait, viselkedését és csak úgy spontán jól esik együtt tölteni az időt.

26/L