Csajok, hölgyek, ha egy idegen pasi odalépne hozzátok, hogy mondjátok el a véleményeteket róla őszintén elmondanátok?

Azért ezt gondolt át meggyszer. Tegyük fel, hogy a csajok tényleg teljesen őszintén elmondanák a véleményüket (ilyen szerintem a mesében sincs). Szerintem nem túl önbizalom építő és még te fogsz felháborodni, hogy mit mondanak rólad.

Például:

Múltkor feltettem ide egy kérdést, de nem azt vártam, hogy privátokat kapjak. Erre rám írt egy csávó, hogy: Béla vagyok, 30 éves, 180 cm (képet is küldött), szívesen beszélne velem. Na most a gyökérnek nem is írtam vissza semmit. Később is írt, hogy miért nem írok vissza, ha nem tetszek neki, akkor mondjam meg őszintén. Erre ennyit válaszoltam, hogy: Nem tetszel (meg nem is azért tettem fel a kérdést, hogy itt "ismerkedjek"). Erre olyan sipákolás jött, hogy miért vagyok ilyen, meg hogy ilyen nőktől megy el a kedvük a társkeresetöl.

Első dolog, ami eszembe jut, hogy nagyon függ ez attól, hogy milyen napom van, lehet rosszkedvű vagy ideges vagyok éppen, vagy épp tartok valahová és bár nem sietek, nem akarok elkésni sem. Simán lehet, hogy vagy időm, vagy kedvem nem lenne ehhez. A másik, hogy nem illik negatívat mondani a másikról, főleg ismeretlenül. Szóval ha külön kiemelnéd, hogy pozitív és negatív egyaránt jöhet, őszintén tudni szeretnéd, akkor valószínűbb, hogy belemennék, de az tuti, hogy tőlem nem sok dicséretre lehet számítani, lévén lehetsz akármilyen, nőknél sikeres és jóképű pasi, számomra csak átlag vagy, ezt 99%-ra biztosan mondom. Nagyon más az ideálom mint a többségnek, és eddigi 31 évem alatt egy kezemen meg tudom számolni, mennyi olyan férfit láttam, akire azt mondtam, hogy na, ez igen. Még a párkapcsolataimban sem volt ilyen, úgy képzeld el, számomra mindegyikük átlagos volt, a szerelem szépítette meg őket a szememben.

Egy szó mint száz, ahány ember, annyi ízlés, és annyi féle értelmezése a dolgoknak. Lehet, hogy én azt mondanám, rendben vagy (ami nálam pozitívnak számít, de szerintem nem vennéd, max. semleges válasznak), lehet másnak nem jössz be egyáltalán, a harmadik meg hasra esik tőled. :) Az adott helyzet is sokat változtathat a dolgokon, pl. milyen szöveggel közelítesz, milyen ruha van rajtad, ilyenek.

A legfontosabb viszont, hogy senki idegen nem fog tudni neked olyat mondani, amit el is hihetnél. Mindenki csak a külsődből tud kiindulni, nem ismer egyáltalán, nem tudja, milyen ember vagy, pedig az számít a leginkább.

Kb körbe röhögném és hülyének nézném.

Az ilyen jellegű kérdésekre a barátok, csaladtagok kellene válaszoljanak.

Most gondolj bele oda megy hozzád egy vad idegen ilyen kérdéssel

Nem! Nem mondaná el a többség!

Be vannak rezelve és legtöbben érzelmileg is éretlenek ahhoz,hogy őszinte kritikát mondjanak.

Én is kérdeztem már ismeretlen csajt,ennél sokkal lightosabb dologról. Nem lettem okosabb!

Attól nem lesz önbizalmad ha másokat kérdezgetsz.

Én azt gondolnám, hogy ezzel akarsz becsajozni és el akarnék menekülni.

Az első mantra amit tanulj meg, ha önbizalmat akarsz: idegen emberek véleménye nem számít.

Ha barátnőt akarsz meg önbizalmat akkor menj nagyobb társaságokkal bulizni, vagy ha kinőttél ebből akár bármilyen másik csoportos programra (pl. túrázás, stb.). A legjobb, ha olyan tevékenységgel kapcsolatban jársz egy programra, klubba, ami érdekel Téged, vagy jó vagy benne. Akkor nagyob eséllyel találsz olyan embert, aki előtt nem kell megjátszanod magad.

A csoportok azért jók, mert nincs az a veszély, hogy rá vagy utalva valakire, bizonyítanod kell, hanem először lehetsz csendes megfigyelő, aztán választhatsz, hogy kit akarsz megismerni.

A komfortzóna elhagyása az, ami meghozza a bátorságod.

Bármi lehet az, amit már régóta kipróbálnál, csak félsz/lusta vagy.

Bocsi ha közhelyes voltam, én egy 23 éves lány vagyok és én is félénk meg önbizalomhiányos voltam/vagyok. Mondjuk nekem van párom. Nekem ezek a dolgok segítenek.