Van komoly kapcsolatotok amire a jövőtöket tervezitek építeni? Ha igen hány évesen ismertétek meg egymást, és mióta tart? Sokan vagytok úgy azzal, hogy máshogy képzeltétek volna el a jelenlegi éneteket régebben?

Én máshogy képzeltem el az életemet, de főleg emberi kapcsolatok, társkeresés terén. Szerintem pont emiatt, mert az nem csak rajtam múlik. Tehát hogy milyen emberekkel találkozom, abból kialakul-e bármi pozitív, mennyire tartós. Ill. már lehetnék férjnél is, de azt nekem kellett volna forszíroznom, már a lánykérést is ki kellett erőszakolni, ezért úgy döntöttem, hogy nekem ez így nem kell. A sok negatív tapasztalat miatt én is felvettem a sündisznóállást. :/ Persze korábban is hibáztam én is.

31/N

Lassan, de biztosan alakul az életem. Kb 1 év múlva meglesz a szakmám amivel egész jól tudok majd keresni. Jövőre elkezdek újratanulni vezetni. Van egy átmeneti munkahelyem ami nem fizet rosszul, de nem is eleget. Ha meglett a szakmám utána veszek egy kocsit, elkezdek félretenni lóvét. És kb ennyi. A párkapcsolatokkal pedig úgy vagyok, hogy jönneķ-mennek. Eddig is volt, ezután is lesz. Egyébkent most jelenleg nincs. 10 éve totál nem így képzeltem el magam. Igazából tiniként nem is nagyon gondolkodtam a felnőttségen. Talán ezért lehet, hogy viszonylag későn találtam meg mivel szeretnék foglalkozni. Szerintem itthon olyan 30 éves kortól kezd el valaki "élni". A többség(!) addigra talál egy biztos melót, normális kapcsolatot, külön tud költözni esetleg meg ilyenek.

24/F

45 vagyok, nő.

Most kezdem kapisgálni,hogy mire lett volna jó az életem.

Amit biztosan tudok,az az ,hogy a tanulás lett volna a legfontosabb és hogy ,ha bármiféle elveid vannak az életben,akkor ahhoz minden körülmények között tartsd magad,mert ha nem így lesz,akkor azt nagyon bánni fogod,de majd csak később...

Sokszor a pillanat hevében hozunk igazán elcseszett döntéseket.

Amíg csak néhány van,azt gondolod,ez belefér,de nem így van.

És a legfontosabb..soha ne számíts senki másra,mert te felelsz magadért.

Ha szerencsés vagy ,akkor támogat a családod,vagy valaki,aki közel áll hozzád,de sok embernek ez nem adatik meg.

Mégis bízol,hogy szerencséd van vagy hogy talán épp most kivételes helyzetbe kerültél..ami akár igaz is lehet,de ennek ellenére se támaszkodj maximálisan soha senkire.

A legnagyobb csalódásoktól megóv.

20,36 és 41 évesen hittem azt,hogy sínen vagyok.

Élni mindig éltem.

Valahogy mindig éreztem,hogy sosem jön el az az állapot,amit gyerekként elképzelünk.

Voltam boldog néhányszor, legalábbis akkor úgy éreztem.

Valahogy elmúltak ezek a dolgok.

Már egy jó ideje tudom,hogy mit és hogyan rontottam el,de már nem tudom helyre hozni.

Biztos korral jár,hogy az ember néha számot vet magával,az életével..

Főként mikor már a b oldal forog.

Valahogy elvesztettem az életkedvem.Tudod mitől?

Egyetlen embert sem ismerek, akivel cserélnék.

Nos, 5éve nem így képzeltem a dolgot.

Azóta kiderült, a munkàban és az önmegvalósítàsban vagyok jó, emberi kapcsolatokban szemernyit sem.

Szenvedélybeteg vagyok, ez segít elfogadni, h 22-25évig egyedül leszek.

A macskàim legalàbb a törődés làtszatàt keltik.

32/F

26 éves vagyok. 21 éves koromban diplomáztam és novemberben kijöttem külföldre, amit ideiglenesnek tekintettem, haza szerettem volna menni a mestert megcsinálni. Azt hittem, hogy a munka, amiben vagyok átmeneti lesz, de teltek az évek és nem az lett. Igaz, hogy van végleges szerződésem és elég jól keresek, de ez nem az én világom. Ráadásul azt gondoltam, hogy majd cégen belül fogok tudni épiteni karriert, de nem igy lett. Ebben az évben a COVID miatt el tudtam kezdeni levelezőn mesterszakot, ami eddig egész jól halad. Legalább az elmúlt egy évben kikristályosodott, hogy amit eddig csináltam - hiába voltak jó oldalai - nem az én világom és nem fogok tudni maradandót alkotni. Most kezdem "újraépíteni" az életemet. Párkapcsolatom sincsen, sőt nővel is rég voltam már. Lett volna egy kapcsolat, ami jól alakulhatott volna, de a távolság közbe szólt. Nem vagyok szomorú, meg teljesen időben vagyok mindennel, csak rossz belátni, hogy amit eddig csináltál az nem a legjobb volt. De ilyen az élet.

F.

No, ez egy tök jó kérdés! :)

Tömören a címben feltett kérdésekre a válaszok. Nem/nincs, nem/nincs, talán, de ezt inkább kifejtem. :)

Tudni kell rólam, hogy az utóbbi pár évben elég sokat foglalkoztam azzal, hogy hogyan tudnám egészségesebbé tenni a belső világomat. (Külsővel is szeretnék kezdeni már végre vmit, mert eléggé eltunyultam az utóbbi 1-2 évben, de az más story! 🙃)

Széles skálán mozog ez a dolog, mert egyaránt kedvelem a szókimondó Bihari Vikit is, meg az 'atomnyugodt Eckhart Tollét is. 😊 Követem még Komáromi Miklós oldalát fészen is (meg a helyi településem, plusz Fvári csoport követésével ki is merül a fészes/metás dolog), ott is elég jó videóanyagok vannak. Nagyon sok jó dolgot magába tud szívni az ember, már ha persze fogékony ezekre a dolgokra és hajlandó tenni valamennyit a mentális/lelki egészségéért. :)

Eleve már elég jó úton haladtam eddig is, hogy az egom által generált hülyeségéket elhalkítsam, vagy eleve fel se vegyem. :) Jó ideje már tök furcsák az itteni hozzászólásokat olvasni elég sok témában amikben a folyamatos ítélkezés/személyeskedés level 100-ra kapcsol. Annyira életidegennek hat, persze számomra.

Szóval a lényeg az az, hogy ez az évek óta tartó sok olvasás/videó bámulás vasárnap csúcsosodott ki nálam ilyen fura formában. Vezettem haza Pestről, ment a rádióban egy szám, amit nagyon csípek és elfogott egy ilyen boldogsághullám, plusz ez az "értek egy csomó mindent" érzéssel keveredve csak ültem és nagyon jó volt. Jól meg is könnyeztem a szitut. Édesanyám szerint ez állítólag felébredés (ő nagyon spiri), vagy mi a szósz, de mindenesetre tök jó és érzem azt, hogy a korábbi görcsösség és aggódás, szorongás is a múlté elég sok mindennel kapcsolatosan. Még biztos sokat kell még fejlődnöm, de úgy érzem, mintha ez egy nagy "check-point" lenne az életemben. 😊

Ohh bocsánat, szóval a "talánra" visszatérve már nem érzem azt, hogy másképp kellett volna bárminek is történnie. Minden úgy van jól, ahogy van. Kevés párkapcsolattal, szakításokkal, megcsalással (engem). stb-stb. Minden ilyen szitu csak tapasztalás amúgy is!

Extra érdekesség: Tegnap voltam szintén Pöstön húginak megültük a hétfői szülinapját, de hiába volt szépen kisminkelve, meg próbálkozott viccelődni, valahogy a kisugárzása elárulta azt, hogy sajnos feléjük (nagyon) nem minden ok. :((( (Volt pár hónapja egy nagy pep-talkom vele, kimotiváltam egy elég sz4r helyzetből, lehet lassan megint fog kelleni egy hasonló session)

Tegnap megkaptam azt, hogy baromi jó látni rajtam azt, hogy rendben vagyok. Köszöntem szépen, amúgy tényleg! 😊🙃

Bocsi a wall of textért, de akik most nem látják pozitívan önmagukat, remélem erőt tudtok meríteni az agymenésemből! 😅

Noren!

Cicáááákok!!! Mutiképeket!! Engem simán instant kenyérre kennek (120 Kg-os szakállas emberből azonnal tinilánnyá tudok változni 😅) azok a rohadék kis bársonytalpúak!!! 😅

(Nekem csak egy lehet, mert allergiás vagyok a szőrükre! 😥)