Lehet hogy sosem lesz így normális kapcsolatom?

18 éves fiú vagyok, sosem volt még normális kapcsolatom, amivel nem is lenne feltétlenül probléma, nem a korom miatt érzem gáznak hogy nem jött még össze, szimplán néha nagyon hiányzik az, hogy legyen valakim akivel szeretjük egymást, szorongásos beteg vagyok, emelett szerintem elég depresszios is, nagyon kevés olyan nap van amikor tényleg ugy kelek fel hogy bármennyi motivációm is lenne akármihez, persze ettől függetlenül próbálom élni az életemet, a lehető legnormálisabban, de a folyamatos szorongás miatt elég sok barátomat is elveszítettem, ami persze érthető.

Jártam pszichiáterhez, de azon kívül hogy felír pár gyógyszert, ami hozzáteszem túl sokat nem segített, nem nagyon tudott mit csinálni, barátok előtt mindig jókedvűnek tűnök, nem igazán beszélek nekik a problémáimról, ha beszélnék se valószínű hogy érdekelné őket különösebben.

Elég szar, hogy beszélni se tudok erről senkivel, párkapcsolat terén pedig emiatt teljesen korlátolt vagyok, alig van önbizalmam, próbálkozom élőbe is ha van lehetőségem, néhány társkeresőt is megpróbáltam, de nem akar összejönni.

Törődjek bele, hogy én egyedül fogok maradni, és ne is erőltessem?

Persze ez is egy megoldás, csak ahogy telik az idő, egyre inkább érzem hogy mennyire szar a magány, van esetleg valaki hasonló helyzetben? És ha igen, ti hogyan élitek ezt meg?