Szombathelyi, egykori Orlays lány, magadra ismersz?

Igen, lehet, hogy már rég házas, családos nő. Ez esetben nyilván tárgytalan a kérdés. De az is lehet, hogy nem. Nem ő lenne a világon az egyetlen harmincas nő, aki nem házas.

#1: Ebben nem lehetsz biztos. ;) Lehet, hogy igen. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy ha találkoznánk, abszolút nem lennénk már szimpatikusak egymásnak. De az is lehet, hogy egy jó barátság, vagy akár egy kapcsolat alakulna belőle. Előre ezt nem lehet tudni, és felesleges is előre teóriákat gyártani.

#2: Nem lep meg, és számítottam rá, hogy ebben a kategóriában lesznek rosszindulatú, demagóg beszólogatások. Értelmesen kérdezve szívesen elmeséltem volna az okokat - már ha van, akit érdekel -, de így inkább a fantáziádra bízom, hogy vajon miért most jutott eszembe. Nem fog meghatni, ha egy anonim idegen rosszat gondol. :D

"Ma reggel arra ébredtél, hogy hiányzik neked Edina?"

Ne haragudj, de ez nagyon piszkálódásízű volt.

Egyébként meg: amikor először láttam, nem gondoltam, hogy egy kb. 16 évesnél lenne esélyem fősuli harmadévesként. Persze, már tudom, hogy hülyeség volt nem megpróbálni, de legalább ennyire hülyeség ezen agyalni, hogy "mi leett volna, ha..." Aztán később összejöttem egy főiskolás lánnyal, nem tartott sokáig a kapcsolat, de sajnos a súlyos betegsége miatt ért véget. Igaz, amúgy sem hinném, hogy ez lett volna az örökké tartó szerelem, de más érzés rendesen lezárni egy kapcsolatot, meg más elveszíteni valakit. Utána jó ideig szerelemről nem is akartam hallani. A főiskolát elvégeztem, elkerültem Szombathelyről, lett munkám, és gyakorlatilag az kitöltötte a mindennapjaimat. Igen, ha újrakezdhetném, ezt is másképp csinálnám, túlságosan nagy szerepet kapott ebben az időszakban a munka, egy túlságosan rossz munkahelyen. De időgépem egyelőre még nincs, hogy visszamenjek megváltoztatni a múltat. :D

Aztán persze megpróbáltam kideríteni Edina elérhetőségét, de nem jártam sok sikerrel. Az internet meg ekkor még nem kímált ilyen lehetőséget, mint most. Szóval.. beletörődtem, hogy csak egy szép emlék marad, és éltem tovább az életemet. Párkapcsolataim is voltak, volt, amelyik csak pár hónapig tartott, de olyan is, amelyik évekig. Aztán persze vége lett, és most itt vagyok egy ideje magányosan, és néha elkalandozok a múlton, mi történt, hogy történt, miért történt. És sokszor eszembe jutott ő is. De mindig azt mondtam, hogy esélytelen, főleg ennyi idő távlatából. Aztán ma úgy döntöttem, hogy akár esélytelen, akár nem, egy próbát megér. Ha nem járok sikerrel, akkor sem leszek hátrébb, mint ha meg sem próbáltam volna.