Nincs olyan lány/nő aki súlyos drogfüggő, és nem tud leállni a narkózással?
Mert én most 36 éves vagyok, és eléggé komolyan függő. Fénykoromban heroint és kokaint használtam, de az utóbbi években csak olcsó dizájner drogokkal lövöm magam. Sajnos egyedül nem sikerül leállnom az anyagozással, bárhogy is próbáltam. Rehabra pedig úgy vagyok vele hogy többé nem megyek be, mert súlyos szociális fóbiám is van. Így az maradt hogy tovább próbálkozom egyedül, de mivel ez valószínű nem fog sikerülni - ezért számításba vettem azt is, hogy így már csak éveim lehetnek vissza. De azon gondolkodtam talán nem vagyok ezzel egyedül...
Jó lenne egy társ (vagy akár komolyabb is) akiben meg tudnák bízni, és tovább menni valamerre. Igazából jobban szeretnék leszokni, de ez eddig nem sikerült, és kevés esélyt látok rá hogy valaha is fog. De az is jó lenne ha olyan valakivel ismerkednék meg aki nem akar leállni, és akkor nyomhatnánk még mondjuk 1-2 évig. Talán jobb lenne az is mint egyedül folytatni ezt az egészet.
Szóval. Van ilyen valaki? Aki a sorstársam, csak mondjuk nő?
"Mindig azt hiszem, hogy már nincs lejjebb, de mindig jön egy kérdés, ami rácáfol..."
Már nem azért, de ti ketten lejjebb vagytok mint a kérdező.
26/L vagyok.
Voltam hasonló szituban metadonnal. A kapcsolatunk anno azèrt ment tönkre az akkori párommal mert neki nem volt elèg akarat ereje lejönni nekem viszont igen. Szociális fóbiája ilyenkor mindenkinek van :/ Ez egy nagyon kemèny út lesz ha le akarsz jönni amit szerintem csak egyedül lehet megcsinálni. Ha kèpes vagy rá ami nagyon nagy szó lenne,utána lehetne tervezni mással is mert ha mindketten szarban vagytok csak egymás idegeit fogjátok enni ès gátolni egymást a folyamatban. Meg lehet csinálni az az egy biztos ès olyan dolgok várnak rád a másik oldalon amit ma mèg el sem tudsz kèpzelni. Ha èrzel magadban egy kis szikrát mèg az èletre akkor menj neki egyedül ès ne állj meg az első akadálynál. Tanulj meg tűrni ès kibírni! Ezek olyan erőssè fognak tenni a vègèn,hogy magabiztosabb ès erősebb leszel a legtöbb "normális" embernèl. Utána már nem lesz lehetetlen ès bekaphatja mindenki. Szánj rá minimum 3èvet,hogy rendbehozd az èleted!!
Köszönöm a tanácsot # 4.
Egyenlőre nincs meg a kellő akaraterőm, elszántságom, hogy újra tiszta szívvel neki tudja indulni a leszokásnak.
Az az igazság hogy szerintem "így" kb egy őrült vagyok. Hülyeségeket csinálok. Mások szemében többnek akarok látszani, és tönkreteszek minden emberi kapcsolatot magam körül. Sokszor össze-vissza beszélek, és aztán kb utálom magam. A drogok miatt is szörnyű amit a környezetemmel művelek.
Viszont volt régebben egy párkapcsolatom, és ott akkor azt éreztem önmagam lehettem. Azóta sem éreztem ezt... Már igazából nem is tudom milyen volt, csak arra emlékszem hogy jó. Viszont így folyamatos hiányérzetem van, és egyre jobban inkább elbújok a világ elől. Sokszor egyedül is jobb, mert akkor nem csinálok olyanokat amikre másnap rossz vissza emlékezni.
Minden esetre köszi az értelmes választ. Jó látni hogy azért van remény.. Talán még nem jött el az időm. Talán majd egyszer valami megváltozik, és újra hinni tudok. (Talán első sorba önmagamban.)
Igazából utálom önmagam. Azt is amiért ilyen lettem, és azt is amiért nem tudok/akarok ezen változtatni. Azt érzem egy szörnyű valaki vagyok, és a teljes létem értelmetlen. A világ azt hiszem egy jobb hely lenne nélkülem.
Viszont amikor egyszer volt egy rövidebb párkapcsolatom akkor nem ezt éreztem. Azt érzetem van valaki akinek bármit elmondhatok, és ő nem ítél el. Azt érzetem érek valamit, és fontos vagyok. Hogy akár lehet belőlem valaki, mert van akinek számítok.
De valóban ez akkor csak jött. Véletlenül. Azért a kapcsolatért sem tettem sokat, és akkor csak valahogy kialakult. Én talán soha nem dolgoztam meg semmiért. Ezét nem is becsültem meg az értékeket.
Most pedig dolgozni kéne. Évekig..., és aztán talán lenne majd valamikor valami.. De hogy mi?, azt innen én nem látom. Nem tudok benne hinni. Sem önmagamban. Így egy nagy 0 vagyok, és talán sosem lesz aki innen kihúz. Sem én önmagam, mert már rég önmagamba roskadtam.
Ez az univerzum tragédiája, és innen nincs kiút. Talán ez a lélek sötét éjszakája.
Viszont még itt vagyok. Még van kis időm. Másnem a drogoktól még pár órára boldog lehetek. Aztán majd csak véget ér a szenvedésem.
Köszönöm a válaszokat. Igazából sejtettem hogy valószínűleg egyedül haladok ezen az úton.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!