Miért lehet az, hogy könnyebben találok nőt szexre, mint komoly kapcsolatra?

Félreértés ne essék,egyik sem egyszerű.

Komoly, normális, amolyan életre szóló kapcsolatra vágynék.Már viszonylag régebb óta keresem azt a lányt, aki mindenben a társam lehetne.Sajnos ismerkedni leginkább társkeresőn, esetleg ismerkedős oldalakon tudok.A tapasztalatom az, hogy nagyon felületessé váltak az ismerkedések.A lányok többsége akár 10 emberrel ismerkedik, beszélget egyszerre.És így esélyt sem kapok arra, hogy megismerhessem úgy igazán.És magának sem adja meg az esélyt arra, hogy megismerje a másikat.Ha jön a képbe egy jobb pasi, azonnal előrébb sorolja, és aki kevésbé szimpi lepattintja.Valamint azonnal találkozni akar, ha valami nem stimmel élőben azonnal tovább lép a köv. pasira, esélyt sem adva az előzőnek a folytatásra.Valahol nekem igényem volna arra, hogy megismerjem a másikat, rám figyeljen, és megismerhessen engem is.És mielőtt találkozásra kerül sor váltson ki belőlem valami érzelmet, szimpátiát, vagy kedvelést.De nekem az a tapasztalatom hogy a külsőségek határoznak meg mindent, és nyilván mindenki a legjobbat szeretné választani magának.Úgy érzem ilyen formában esélyem sincs megtalálni azt a személyt, akit keresek.

Mivel nem mindig jártam sikerrel a párkeresésben, ezért mikor nem voltam kapcsolatban teljesen különálló dologként alkalmi dolgokkal, vagy szexkapcsolattal is próbálkoztam.Mert férfiból vagyok, én nem szégyellem hogy van igényem a testiségre, a hormonok nem nagyon hagynak békén.Akkor lenne gáz, ha nem kívánnám a dolgot.Nyilván ha lenne olyan párkapcsolatom, amire vágyom , akkor nem keresnék ilyesmit.Úgyhogy próbálkoztam ilyen jellegű dolgokkal is, és ez sem egyszerű, és ez sem ment sokkal sikeresebben.De mégis több ilyenben volt részem, mint "normális" dolgokban.

Nyilván pillanatnyi kielégülést eredményeztek ezek a dolgok, de egy alkalminál teljesen idegen volt a másik, semmiféle érzelmet nem váltott ki belőlem, amolyan üres volt az egész, semmit sem jelentett.A szexkapcsolatnál a találkozásokon kívül beszélgetések is voltak, ismertem a másikat, kedveltem.Már-már hasonlított egy normális kapcsolatra.De épp ezért nem volt jó, mert tudtam hogy az sosem válhat olyanná.

Úgyhogy pillanatnyi megoldást jelentettek ezek a dolgok, de ennyi.

És tényleg nem rinyálás, vagy sajnálkozás...csak nem értem miért nem járok sikerrel ha komoly dolgokról van szó...nyilván magyarázat lenne, hogy olyan ronda vagyok :) ,de ha így volna nem feküdne le velem senki.