Női oldalról mégis mi az elvárás manapság a férfiaktól illetve ki milyen idős pasival ismerkedik ?

Mégis mi lenne?

Az alap ami sokaknak nem megy.

Dolgozzon tök mindegy mit ne én tartam el, ne csaljon meg, szeressen, legyen figyelmes, törődő, ne legyen lusta. Tudjak rá számítani.

Nem baj ha iszik de ne állandó jelleggel.

#2

Miért milyennek kellene lennie egy pasinak?

Hidd el az alapot se ütik meg sokan. Hűség már nem divat, kedvesség? Ugyanmár!

Nem kell milliomosnak lenned de van aki ilyet keres. Nekem is mindig 1-5 évig mindig fiatalabbak voltak 1*2* volt 1-3 évvel idősebbek.

"aztán mégis egyedül vagyok"

Mert egy szerencsétlen lúzer vagy.

Annak amit a 2-es leírt, még a felét sem hozzák a pasik, mégis van minden ujjukra punci! De a kérdésből lerí hogy fogalmad sincs melyik bolygón élsz. Kb csak fotoszintetizálsz. De írogassad csak a szmájlit, azzal IS sokra mész...

27 vagyok, 25-től 45-ig szerintem oké, nekem aztán mindegy, hogy kicsit fiatalabb, velem egykorú, vagy épp idősebb. Persze felső határ van azért, vajnatimi komplexusom nincs szerencsére. :D

A külsőre vonatkozóan alapvetően nincsenek kikötéseim, azért nálam ne legyen alacsonyabb, nem hátrány, ha magas, de nem is elvárás. :D Szemszín, hajszín mindegy... A testalkatról annyi, hogy azért nagyon vékony csonti ne legyen, mert én sem vagyok az, és szerintem az nem is férfias... :D Plusz a nagyon mackó alkat sem igazán jön be, a kétajtós szekrényeket meghagyom a tipik maffiafeleség hölgyeknek. :D

Nem mondom, hogy nem tetszik, ha valaki izmos, de egy hétköznapi aputesttel is kibékülök, nyilván az összhatás a fontos. :D Ha valaki alapvetően nem taszít és működik a kémia, akkor rendben van mindenhogy.

Lehet, hogy ez anyagiasságnak számít, nem tudom, de ennyi idősen én már elvárom a partneremtől, hogy önálló legyen, legyen stabil munkahelye, viszonylag jó fizetése (nem, eszem ágában sincs lenyúlni a pénzét, csak ne nekem kelljen eltartani), legyen saját lakása, ne mamahotelben lakjon...

+ Nem hátrány, ha nem pszichopata, nem szociopata, nem skizofrén, nem nárcisztikus és nem szenved borderline szindrómában... :D

Szeresse az állatokat, ne legyen homofób, ne legyen fideszes, ne legyen mélyen vallásos, legyen kedves, humoros, őszinte, legyen meg az alap műveltsége... csak ilyen apróságok. :D

+ Ha nincs is még jogsija meg autója, legalább legyen neki tervben, mert a mai világban elengedhetetlen, és volt már olyan randim, aki azzal indított, hogy én utazzak hozzá minden hétvégén 200 km-t, mert neki nincs autója és nem bírja a tömegközlekedést. :')

De a legfontosabb... szeressen úgy, ahogy vagyok, fogadja el a hülyeségeimet, ahogy én is az övéit. Ha mindkét fél tényleg önmaga tud lenni a másik mellett és őszintén jól érzik magukat együtt, akkor ott már nagy baj nem lehet.