Hívjam el beszélni, vagy előtte ismerjem meg jobban?
Az nyilvánvaló, hogyha van egy lány, aki mondjuk tetszik és valami komolyat akarsz tőle és nem ismered, akkor nem úgy mész egyből hozzá, hogy elhívod randizni, hisz azt se tudod, hogy milyen ember. Viszont az én esetem egy kissé más.
Van egy lány, akivel egy éve ismerjük egymást látásból és érzek felé egy vonzalmat, kötődést, de nem szerelemről van szó. Nem is arról, hogy tetszik, vagy hasonló. Ennek az érzésnek valamilyen mélyebb pszichológiai oka van és nem tudom, hogy mi okozza, de a lényeg az az, hogy olyan lányok felé is szoktam érezni, akik abszolút nem tetszenek. És eléggé intenzív ez az érzés, ha pl az adott illető éppen nincs a közelembe, akkor egyedül érzem magam, hiányzik és csak rá gondolok, meg hasonlók. És alig várom, hogy újra láthassam, mégha nem is beszélünk. Csak a közelében akarok lenni. Szóval ezt az érzést érzem most egy lány felé, ő az elmúlt másfél évben már a 8. "eset" és eléggé meguntam. Mármint azt, hogy ok nélkül ilyen szinten kötődök hozzá, vagy bárki más felé, akit nem is ismerek. Úgy érzem, hogy el kéne neki mondanom, mert eléggé nagy tehernek, nyomásnak élem meg ezt az egészet és tényleg olyan, mint egy végtelen körforgás. Arra gondoltam, hogy elhívnám egy csendes, nyugis helyre beszélni, sétálni és ott elmondanám neki ezeket a dolgokat, feltéve ha hajlandó velem kommunikálni. Nincs felé elvárásom, nem akarok tőle semmit, csak rá akarok jönni, hogy miért érzem ezt felé. És bár nem ismerem őt, soha nem beszéltünk, akkor is el kéne neki mondanom.
Csakhogy tisztább legyen a kép, a lány 17 éves, nálam 1 évvel idősebb, néha a buszon szoktam látni. Soha nem beszéltünk, igazából csak a nevét tudom, meg hogy milyen szakra jár (plusz pár dolgot, amit szeret, pl. sorozatok). Gyakran volt köztünk szemkontaktus, sokkal többször, mint bárki mással, de persze ebbe nem akarok semmit se bele látni. Lehet csak észre vette, hogy sokszor nézem őt és ezért viselkedik velem így :D Volt példa arra is, hogy egy teljesen random helyen véletlen mindketten ott voltunk. Nem is tudtam, hogy ő is ott van, csak random oldalra néztem és láttam, ahogy a barátnőjével engem néznek ok nélkül. Szóval gondolom tudja ki vagyok, legalábbis felismer.
Egyébként személy szerint nem szeretnék vele előtte ismerkedni, mert egyrészt nagyon zárkózott és ritkán beszél emberekkel és nem tudom, eléggé kínosnak tűnne (nekem) az a szituáció, hogy random oda megyek hozzá és megpróbálok vele kommunikálni, vagy ismerkedni. Egyébként is szörnyűek a kommunikációs kézségeim, ritkán beszélek emberekkel, szóval attól félek, hogy valami végtelen nagy balfsz lennék. Másrészt pedig lehet ha elkezdenék vele barátkozni, akkor tényleg azt hinné, hogy tetszik nekem és valami komolyat akarnék tőle, aztán amikor elmondanám neki ezt a "kötődés" szerű dolgot, akkor rosszul érezné magát és azt gondolná, hogy csak azért ismerkedtem vele, mert ezt elakartam neki mondani és kihasználtam őt, miközben ő végig abban a tudatban élt, hogy valami többet érzek iránta. De lehet rosszul gondolom, ezért is kínomba gondoltam, hogy feljövök ide, hátha van egy-két normális ember.
Szóval előre is köszi a normális válaszokat, plusz ha ezt egyáltalán valaki elolvasta, mert eléggé hosszan fogalmaztam, de most már mindegy :)
Nekem is volt már ilyen, csak lányként (nyilván fiúk irányába).
Ami azt illeti, elég sokszor, úgyhogy már rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem ismerem annyira az adott embert, hogy ez az érzés indokolt legyen.
Rávetítem a vágyaimat (barát, társ, szerelem stb.) erre az emberre, mert szimpatikus, vagy kicsit tetszik. Aztán amikor jobban megismerem, rájövök, hogy nem ő az, akit keresek; nem tudja azt adni nekem, amit kvázi "elvártam" tőle emiatt. És már én is kezdem unni, és hidd el, egyre kevésbé lesz ilyen. Főleg, ha tudatosítod magadban, hogy nem is ismered :D
Lehet, hogy a te esetedben egyáltalán nem erről van szó, de gondoltam azért hátha. :)
Köszi a választ. Azért valamennyire megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül :D
Bár tényleg nem ismerem a lányt, azok alapján ahogy így kívülről látom a viselkedését, biztos lenne pár közös dolog bennünk, de persze ez csak feltételezés.
Nem önimádatból, de eléggé elnyerő személyiségem van, sokat foglalkoztam életembe pszichológiával is, szóval ha ő is így látja, akkor akár lehetünk ismerősök, vagy hasonló, de nem várok el tőle semmit. Ha pedig nagyon visszautasító lenne, vagy negatívan reagálna, akkor legalább sikerülne őt megutálnom és elengednem :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!