Lányok! miért ghostoljátok a másikat egyik pillanatról a másikra? tök jól elbeszélgettek a másik féllel aztán köddé váltok, ez mire jó?

Mi az hogy ghostoljátok?

#12: Leginkább valószínűleg akkor kaphat ilyet egy csaj, ha előtte elhiteti, hogy érdekli őt a másik ember, aztán egyik pillanatról a másikra hangnemet vált, és lepattintja a srácot. Egyébként a bunkósággal mindenkinek számolnia kell, a női bunkóság is ugyanúgy benne van a pakliban, ha férfiként ismerkedni próbálunk. Nekem is írtak/mondtak már sokféle sértő dolgot, viselkedtek velem bunkón is, mégis túléltem.

#15: Ez sajnos igaz, sokszor válhatsz idióta, nárcisztikus, egoista, unatkozó emberek áldozatává. Velem is többször előfordult, hogy jól alakult a beszélgetés, aztán egyik napról a másikra eltűntek. Utána százszor is visszaolvastam az utolsó üzeneteimet, de egyikben sem találtam semmi olyat, ami sértő vagy taszító lehetett volna. Az ilyen sz@r emberek szerintem maguk sem tudnák megmondani, hogy miért lépnek le. És az a legrosszabb az egészben, hogy a lelépésükkel téged hagynak kétségek között, és még te emészted magad azon, hogy mit ronthattál el.

#17: Igen, legtöbbször itt, de máshol sem jobb a helyzet. Társkeresőkön, más netes felületeken nagyjából ugyanez megy (már ha egyáltalán elindul a beszélgetés), legfeljebb ideig-óráig érdeklődnek irántad, aztán ennyi. De ha kritikát mersz megfogalmazni ezzel kapcsolatban, akkor lehurrognak, mert hogy csak és kizárólag te lehetsz a hibás. De tény, hogy itt is sok rosszat tapasztaltam már, sokszor volt olyan, hogy úgy éreztem, megértjük egymást, de ha közeledni próbáltam (normális módon, pl. felvetettem a találkozás gondolatát), akkor legtöbbször lepattintottak. Olyan is volt, hogy csak simán beszélgettünk, és egyik nap nem írtak vissza, pedig előtte úgy tűnt, hogy nincs semmi baj. Én komolyan nem értem az ilyen embereket, milyen ész üti őket ilyenkor. Mire elkezdek kötődni, és kezdenének kialakulni az érzelmek, ezt kapom cserébe. És ők próbálják mártírnak beállítani magukat, mert ilyen is volt. Mert előfordult, hogy hosszabb-rövidebb várakozás után írtam egy-két illetőnek, hogy mi történt, és akik válaszoltak, mindig azzal jöttek, hogy nekem gyakorlatilag tolerálnom kellene mindent, csak az én érdekeimet, óhajaimat stb. nem akarta tolerálni senki. És oké, hogy nem engem minősít az ilyesmi, de rosszul tud esni. Ilyenkor átverve és kihasználva érzem magam, ráadásul sok időt és energiát is elb@sztam már így. Undorító és aljas dolog az ilyen hülyítés, akkor minek kérdezősködik valaki, minek ír sokat, minek hiteti el, hogy alakulhat valamerre a dolog, ha utána még annyit sem képes elmondani, hogy nem akarja folytatni, mert... És ehhez még csak a szemembe sem kellene néznie, elég lenne, ha megírná.

Jön egy újabb, látszólag jobb.