Megérné kockáztatnom őszinteség okából?
Sziasztok!
Van egy 17 éves lány, aki iránt egy erősebb kötődést érzek. A probléma az az, hogy másfél évvel fiatalabb vagyok nála. Kb. 1 éve ismerjük egymást látásból, reggelente néha egy busszal megyünk és bárhol random felismerjük egymást az utcán, volt rá nem egy példa.
Egyszer volt vele alkalmam beszélni. Iskolával kapcsolatban volt pár kérdésem és annak ellenére, hogy nagyon zárkózottnak és félénknek tűnik, kedvesen és nyitottan válaszolt minden kérdésemre.
Nem tudom, hogy mennyire normális az idegenek felé való kötődés gyakori érzete, velem eléggé gyakran szokott előfordulni és ő vele is ugyanez a helyzet. Annyi a különbség, hogy iránta ezt sokkal erősebben érzem és nem rég az egy hetes szünetben szó szerint nem tudtam mit csinálni, csak rá gondolni. Még csak hasonló sem fordult elő velem soha, nem sokat szoktam törődni az érzéseimmel és most ezek a dolgok miatt nagyon nehezen tudok racionálisan gondolkodni és nem vele foglalkozni. Soha nem éreztem magamon még ekkora nyomást.
Arra gondoltam, hogy talán őszintén kéne beszélnem vele, ami persze kockázatos lenne, de lehet tényleg meg kéne próbálnom. Sokszor már azt érzem, hogy az érzelmeim uralkodnak felettem, ami nyilván nem jó és változtatni akarok rajta. Csak ugye túl nagy a kockázat és gyakran "eltántorodom" az egésztől, amikor azokra a pillanatokra vissza emlékszem, amikor egymás szemébe néztünk.
Tudom, hogy csak én tudhatom, hogy mi lehet a helyes út, de most kivételesen nagyon elveszettnek érzem magam, szóval ha esetleg van valakinek valami értelmes tanácsa/ötlete, vagy akár tapasztalata hasonlóban, akkor azt szívesen meghallgatom.
Előre is köszi.
Ha jól értem max párszor beszélgettetek egymással ugye? Főleg huzamosabb ideig
Nem tudom pontosan itt most őszinteség alatt mit értesz, de én a helyedben nem egyből azzal kezdeném, hogy bevallom neki az összes érzelmem, hanem inkább mondd/írd neki, hogy szívesebben megismernéd jobban, valahogy úgy írd, hogy vicces/aranyos legyen, hogy megfogja az üzenet :) Bár hogyha Ő is érdeklődik irántad csak nem mer kezdeményezni akkor nem ezen fog múlni.
Illetve Neked is jót tenne, hogyha tényleg jobban megismernéd, és nem csak "látásból" táplálnál felé ilyen erős érzelmeket, hanem tényleg kiderülne, hogy szimpatikus-e a személyisége is, vagy annyira mégsem illetek össze. Érdemes ilyenkor megpróbálni racionálisnak maradni és nem mindent belemagyarázni a helyzetekbe.
Egyébként pedig próbáld nem túlgondolni-izgulni, légy önmagad és laza, abból nagy baj nem lehet, ha meg kiderül hogy nem illetek össze, nem működne, Őt nem is érdekled, akkor legalább tényleg kiderül és nem kell a tudatlanságban élned. Hajrá a kezdeményezéshez :)
Köszi a válaszokat :)
Egyetlen egy alkalom volt, amikor beszéltünk, sulival kapcsolatban és mind azok ellenére, hogy lényegében idegenek vagyunk egymásnak, nagyon személyesen viselkedett. Végig hosszas válaszokat adott és tényleg nyitottnak tűnt. Erre rá 2 hétre az egyik nap már csak mellette volt hely, úgyhogy leültem mellé és láttam, hogy egy nagyon rövid időre a szeme sarkából felém nézett, miután leültem mellé, de semmi több, nem kérdezett tőlem semmit, vagy hasonló.
Az őszinteség alatt arra gondoltam, hogy valamilyen szinten megpróbálom elmagyarázni neki azt, amit érzek, de persze nem olyan formátumban, mintha "szerelmet" vallanék neki, vagy nem tudom, hanem sokkal visszafogottabban és óvatosabban.
Természetesen logikus lenne, ha előtte hétköznapibb, természetesebb dolgokról beszélnék vele, jobban megismerném, csak nem tudom, soha nem mentem oda senkihez azzal a céllal, hogy érdeklődnék iránta, vagy barátkozni szeretnék vele, igazából nagyon zárkózott vagyok és nagyon ritkán beszélek is emberekkel. Számomra sosem volt meggyőző az ilyen egyértelmű közeledés a másik felé, nekem mindig is egy erőltetett dolognak tűnt. Pedig tudom, hogy nem az, hisz ez a természetes módja bármilyen kapcsolat kialakításának. Ez miatt még csak eszembe se jutott ez a megközelítési formátum.
Illetve eléggé kételkedem is, tekintve, hogy fiú létemre én vagyok a fiatalabb, soha nem láttam sok esélyt arra, hogy ebből bármi is kialakuljon. Én például eléggé kellemetlenül érezném magam, ha egy nálam fiatalabb akarna velem beszélgetni, bár ez valószínűleg inkább azért van, mert mindig az idősebbek köre vonzott (ahogy ugye most is).
Természetesen nem akarok semmit sem úgy feltételezni, hogy még nem beszéltem vele, de valamilyen szinten valószínű "érdeklődik" irántam (és ezt érthetitek több féle képen). Nagyon sokszor fordult elő köztünk szempillantás, vagy hosszabb szemkontaktus tartás. Nyilván egy csomót biztosan csak én láttam bele, de voltak kifejezetten olyanok, amik szándékosak voltak az ő részéről is. Nem egyszer volt példa arra, hogy mikor szálltam fel a buszra, csak random oldalra néztem és láttam, hogy figyel. Pedig az esetek túlnyomó nagy részében azt se tudom, hogy hol ül, mert mindig máshol szok, szóval azt se lehet mondani, hogy csak én láttam bele. De mindig is kevés dolog volt róla leolvasható, úgyhogy tényleg nem tudom mi mögött milyen szándéka lehetett.
Próbálj meg csak barátkozni vele. Jelenleg te egy elképzelésbe vagy belezugva, ami a fantáziád szüleménye, hiszen nem ismered. Az hogy egyszer kedves volt veled semmit nem jelent a részéről.
A korkülönbségről meg, hát ebben a korban még lehet sok egy kicsit, de barátkozni lehet, aztán csak kiderül mi lesz belőle. Nyilván téged meg azért zavarna egy fiatalabb közeledése, mert az kb a gyerek kategória lenne. Minél fiatalabb vagy, annál nagyobb jelentősége van a korkülönbségnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!