Ismerkedne velem valaki?

Sajnos nem. 😭

Itt csak férfiakat találsz... vagy magukat nőnek kiadó férfiakat.

Légy résen!

Utolsó véleményét adom!

L

Nemcsak kigyúrt és mackós (ezt a kövér eufemizmusaként használod egyébként? :) 2 kategória létezik testalkatban sem.

Egy párkapcsolatban pedig ezernyi más szempont is van, én a végleteket nem kedvelem külsőségekben sem:

- ha a kigyúrt szélsőséges és mondjuk mesterségesen, vegyületekkel (szteroid) is pumpált, 7napból 6/7-t napi 4+ óra edzéssel töltő, csirkét/rizst grammra kimérő férfival nem tudnék mit kezdeni.

Mondom ezt úgy, hogy a kisfiam is élsportoló, a volt férjem sportoló volt, de nem ez a kategória... (a versenyek előtti, kúraszerű felkészülés nyilván OK).

- ugyanígy nem férne bele az, ha valaki 10-15 kg-ot meghaladó súlyfelesleget csak szerinte bájosan nevez az elhízás helyett mackócskanak meg a bánat tudja minek, de közben egy lusta példány.

Itt amellett, hogy ez nekem sem esztétikailag, sem szexuálisan nem vonzó, taszítana a döglődés, motiválatlanság és a belassult, tohonya testével nyújtott szexuális teljesítménye mellett az is, hogy igénytelen az egészségére.

(a betegségeket nyilván ne vegyük ide, de nem nagyon ugrik be olyan, amin 1-2 év távlatában szerető családi támogatás, orvos, edző, dietetikus segítségével ne lehetne vàltoztatni, max nehezítettebb, mint a kórkép nélkül).

Én sem vagyok tökéletes, sem testben, sem lélekben, de az egészségre (étkezés, mozgás, mentális állapot stb.), igényességre, tetszeni akarásra törekvés bennem megvan és hasonló szellemiségű, hasonló értékrendű, ebben (is) motivált férfival tudnám jól érezni magam.

A kifogás-gyár jellegű lustaságokra nagyon tudok magamban haragudni (...igen, szívemre teszem a kezem: pont azért, mert magamban is észlelek időnként eltunyulásra való hajlandóságot! :).

Nem magyarázat a külső elhanyagolására sem a sok munka, sem a “jáájj messzi van a konditerem/szégyenlős vagyok/h..lyék akik mozogni járnak”, mert futni, erősíteni otthon is lehet, de én pl vettem magamnak ellipszis trainert itthonra, mert tényleg az időbeosztás okozott sokszor gondot.

Család, gyerek, párkapcsolat mellett is ezek alapvető dolgok.

A másik végletnél is bizony vékony a határ az elkötelezett, kitartó, nagyonis becsülendő sportoló és az ún. Adonisz szindrómás, a sportot, egészséges életmódot egyfajta kényszeres, szenvedélybeteg, térítős módon megélő ember között. Ez utóbbival akkor sem kezdenék, ha egyébként az egészséges, szép teste valóban vonzana.

:)