Hogyan viseljem jobban a magányt?

23N vagyok,de a velem egykorú nők többsége akikkel gyerekkori barátság/sulis barátságaim voltak már majdnem mind anyuka.

Ha valahol összefutok velük azt hajtsák te miért nem szülsz még stb...a falra mászok tőlük nagyon unalmasak.

Csak a gyerekről és a megélhetésről tudnak beszélni

Sokszor panaszkodnak is.

Velük nem foglalkozom

4-es válaszoló jól mondja. Az tény, hogy gyerek mellett nehezebb összehozni baráti találkozót, de az inkább az első években van, amikor kicsi még a gyerek, mert éjjel-nappal szüksége van a szüleire. De nem lehetetlen megoldani akkor sem, és nem kell, hogy amiatt vége legyen egy barátságnak. Nekem is van gyerekem, amikor baba volt, magamra kötöttem, és mentem vele erre arra, közben találkoztam a barátnőimmel, ha csak kis időre is. Egyik barátnőmnek majdnem azonos korú gyereke van, emiatt is szoktunk találkozni, hogy barátkozzanak egymással a gyerekek.

Az sem igaz, hogy minden férfi csak dugni akar, vannak, akik komolyan ismerkednének. A nőgyűlölőket én is utálom, mivel én is nőből vagyok, de nálam ez eleve kizáró ok. Én ezt úgy oldom meg, hogy nem barátkozok ilyenekkel. Ami a lényeg, hogy nem kell tűrni a magányt, szerencsére nem haltak ki a normális emberek (még), csak türelemmel keresni kell.

Hol van a párod, hogy magányos tudsz lenni mellette?

A mai világban szétestek a közösségek, mert bezárkózunk, elszigetelődünk, nem beszélünk egymással, nem találkozunk, csak a telefont nyomkodjuk és mindent virtuálisan akarunk elintézni.

Szerintem ne online csoportokban gondolkodj, hanem közösségi eseményekben, ahová muszáj elmenni és élőben kommunikálni.