Valaki beszélget velem? Szar a kedvem.

61

Mindkettő igen.

62

Akkor ezek szerint nem csak velem volt ilyen.

kb csak valaszolsz felig meddig a feltett kérdésekre, de te nem kérdezel vagy meselsz magadtol reszletesen

szoval elég passzív vagy, így nehez fent tartani egy beszelgetest

azt ertem h rossz kedved van, de kulonosebb cel nelkul igy beszelgetni nagyon nem lehet

mert ha mondjuk leirnad rendesen a törtenteket meg minden es véleményt vagy tanacsot kérnél idegenektöl akkor okes

ha meg baratokat vagy párt keresnél akkor meg máshogy tedd fel a kérdést ed alapvetö dolgokat irj magadrol kezdesnek h csomo feles kört be kelljen lezongoráznod

Pedig ezen változtatni kéne, ha ismerkedni szeretnél...

Van egy kolléganőm, ő is ilyen. Néha rám ír, de én már nem akarok neki írni, mert úgy semmi értelme beszélgetni, hogy tőmondatokban válaszolgat, meg mindent úgy kell kihúzni belőle harapófogóval.

Írok egy példát.

Megkérdeztem tőle, vannak-e háziállatai. Annyit válaszolt, hogy van két kiscicája. Én erre visszaírtam, hogy éreztem, hogy ő is cicás. Bár nekem nincs macskám, de nagyon bírom őket. Néha be szoktak lógni a kertünkbe, mostanság két csajszi, az egyiknek picijei is vannak. Aztán még megkérdeztem, milyen színűek az övéi, és mi a nevük.

Erre írta, hogy még nincs nevük, mert pár napja kapta őket.

Érthető, mi a problémám?

Eleve írhatta volna azt a háziállatos kérdésemre, hogy "Képzeld, pár napja kaptam két kiscicát, egy szürkét meg egy feketét, még nevük sincs". Vagy valami ilyesmit... És akkor nem érzem úgy, minta csak kényszerből válaszolgatna (pedig ő írt rám!).

Én sem vagyok egy szószátyár típus, meg nem is kell mindig kisregényeket írni, de ha mindig csak egy-két szóval válaszolsz, és sose vetsz fel új témát, akkor hamar rád unnak majd.