Beszélgetni, barátkozni csak úgy?

Létezik, csak több okból is problémás mostanra.

Rakat embernek rossz tapasztalata van hogy a másik csak úgy eltűnik egy ponton. És akkor totál feleslegesen tettél bele időt energiát, meg futottad le a kezdeti köröket már ötvenedjére az alapokat megismételve. Baromi frusztráló és kiégető.

A másik gond, ha nincs közös pont, mi köt össze hogy ne lépjen le a másik csak úgy? Általában a szex az egyik húzóerő, még ha csak szóban is. Vagy közös, izgalmas szenvedélyek, esetleg érdekes átfedések és élmények. De hogy kinek milyen napja volt, vagy hogy mesélni a másik számára unalmas életéről, abból hamar ghosting lesz manapság.

Az unatkozó idiótákról nem is szólva, akik csak kivenni akarnak meg hogy vki szórakoztassa őket, aztán szintén lelépnek egy ponton, lehúzva a másikat. Vagy rosszindulatúan csesztetve, manipulálva vámpírkodva a másik jóindulatán, szivatva őket.

Szóval manapság nehéz műfaj ez a spontán barátkozás. Pedig alapvetően én hiszek benne, még ha nagyon ritka is lett ebben az érdekvezérelt és számító, felszínes világban.