Miért nem nyitottak a fiatalok a barátkozásra/ismerkedésre?
Lassan 20 éves leszek(fiú),szeretek szórakozóhelyeken barátkozni/ismerkedni,vagy csak szimplán egy jó,értékes beszélgetés részese lenni.viszont azt vettem észre,hogy a nyílt utcán mindenki el van magában,zenét hallgatva...Persze,semmi baj sincs azzal,ha valaki zenét hallgat,de konkrétan észre sem veszik a körülöttük levő történéseket.
Személy szerint szívesen leszólítanék pár szimpatikus lányt,viszont úgy hogy rajtam kívül mindenkinek be van dugva a füle,kissé kellemetlen lenne a szituáció...
Lányok,ennyire kerülitek a szociális interakciókat?
Vagy csak arra vártok,hogy egy jóképű,illetve értelmes srác beszélgetést kezdeményezzen?
Ti értékelnétek,ha egy rendes srác,aki ráadásul jófej,odamenne hozzád/hozzátok beszélgetni,vagy már nagyon 21.század van ehhez és mindenki csak a telefont nyomkodva várja a "nagy őt"?:)
Múltkor a metrón összemosolyogtunk egy lánnyal, de én full kellemetlenül éreztem magam, képtelen voltam odamenni. Én előbb leszálltam, de még visszanéztem, megint visszamosolygott, de én már a metrón kívül voltam. ÉS AKKOR VALAMI fura érzés hirtelen elfogott, szabályosan visszaugrottam a metróra, 150-es pulzussal odamentem a lányhoz, és leültem mellé :D
Nagyon megijedt, mert zenét hallgatott (nem láttam a hajától), és tök kínos volt az egész, de beszéltünk pár mondatot, megmondtam a nevem, és h mi alapján talál meg FB-n, és leszálltam.
Biztos voltam benne, hogy úgyse keres meg, úgyse ír...
ÉS MÁSNAP ÍRT!!
"Szia!
Én vagyok a tegnapi lány, a metróról.
Mindenképp el szerettem volna mondani, hogy tényleg nagyon bátor dolog volt, hogy visszajöttél hozzám. Elnézést, hogy furán reagáltam, de épp zenét hallgattam, és megijedtem hirtelen, hogy megjelentél előttem.😆
Így visszagondolva igazán aranyos volt! A rád mosolygásommal annyi szándékom volt, hogy mivel te ilyen kedves voltál, így én is természetesen visszamosolyogtam rád!"
Picit chatelgettünk, aztán ennyi volt, soha többet nem láttuk egymást.
Azonban nem bántam meg, mert hatalmas élmény, és nagyon büszke voltam magamra!
Soha korábban nem csináltam ilyet.
31/F
#1 ez olyan kinos volt hogy elbujtam a takaro ala:D
Egyebkent kesz vicc, hogy neha azt hisszuk h na itt az igazi, vagy tetszunk neki, kozbe csak uvarias, de van a masik veglet mikor abszolut semmi jel, aztan kesobb kiderul hogy ja hát amugy bejovunk neki
#2-esnek:
Igen, de akkor meg csak az a helyes hozzáállás, ha valaki lép, nem? :D
Mert a metró az nem egy lassú dolog, le meg felszállhat bárki, nincs idő tökölni.
Átfutott a fejemen, h mi veszítenivalóm van? Férfi vagyok, vagy nem? Ha meg férfi vagyok, akkor usgyi vissza, csak nincs krokodilszagú lehellete XD XD
És most már sokkal bátrabb lennék hasonló szituban.
Úgyhogy #2-es figyelj, mert ha rámosolyogsz egy világosbarna hajú kedves srácra, és szimpi vagy, akkor már nem fogok félni kedvesen megszólítani Téged! :)
#1-es voltam
Szerintem csak veled szemben ilyenek: elijeszti az embereket a szóközhiány.
Egyébként meg hülye általánosítás: akarnak ismerkedni, de nem ott, ahol Te.
Egyszerű, a legtöbb ember nem azért van az utcán, mert nincs jobb dolga, mint várni a NAGY ŐT. Hanem céllal: vagy van valamilyen dolga a városban, vagy hazafelé tart onnan. Az A és B állomás közti időben pedig nyugalmat akarnak többnyire. A fejhallgató és a fülhallgató egy univerzális NE SZÓLJ HOZZÁM, EL VAGYOK MAGAMBAN transzparens.
A tizenévesek, a húszasok és harmincasok programokra járnak ismerkedni, a saját ismeretségi körük tagjain keresztül szereznek számukra újabb ismeretségeket vagy az interneten. Ha nyitottak az ismerkedésre, akkor aktívan tesznek érte, hogy ismeretségre tegyenek szert, nem csak várják a sült galambot.
Az ötven év felettiek szeretnek maximum utcán ismerkedni, de köztük is egyre kevesebben. A nagyanyám is furán néz, amikor random elkezd neki csacsogni meg bizalmaskodni egy vadidegen tata.
Az utca és tömegközlekedés egyre kevésbé kívánt ismerkedési helyszín. Egy mentősök által épp hordágyra pakolt emberhez se mész oda, hogy "jaj, olyan gyönyörű szemed van, ilyet akarok a jövőbeli gyerekeimnek is, menjünk el meginni egy kólát!". Be kell nyelni, hogy zavarsz, és olyan helyen próbálkozni, ahol nem zavarsz.
#1
Legalább vetted a bátorságot,hogy leülj a hölgy mellé.Az teljes mértékben lényegtelen,hogy kicsit kínos volt a szituáció,mivel legközelebb már valószínűleg könnyebben veszed rá magadat arra,hogy idegen lányokkal kommunikálj.
Persze,nem járhat az ember mindig sikerrel,viszont ha 10-ből 1 leszólítás már sikeresnek bizonyul,szerintem akkor már megérte:)
#5
Oké,tömegközlekedésen még érthető a dolog,viszont utcán/parkban miért ne lehetne odamenni valakihez beszélgetni?
Persze,értem én,hogy erre megvannak a megfelelő "helyszínek",de ettől függetlenül lehetnének az emberek közvetlenebbek...
Szerintem senkinek sem árt,ha egy random emberrel összehoznak egy tök jó,értékes beszélgetést:)
Van egy olyan embertípus, ami rohadtul rá van kattanva az utcai leszólítgatásra, és megsértődik, amikor sorozatosan nem működik a módszer, és más alternatívákat javasolnak helyette.
Komolyan nem értelek titeket. Ez olyan, mintha meleg bárokba járnátok csajozni, és csodálkoznátok, hogy csak pasikat találtok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!