Vajon teljesen rossz a felfogásom vagy igazam lehet? Barátság az ilyen egyáltalán?

Van egy 6-7 éve tartó fiú - lány barátságom. A kevés közül a legjobb (számomra biztosan). Sok mindenen mentünk keresztül, de azért mondhatni én voltam mindig az alárendeltebb ebben a kapcsolatban. Ő fiatalabb és sokszor, kisegítettem hol szívességgel, hol anyagilag, de alapvetően jól elvoltunk egymással. Volt egy kisebb hullám völgy, de most április környékén volt egy kirohanásom, hogy egy kicsit elhanyagolva érzem magam annak ellenére hogy szerintem nem viselkedtem vele rosszul, sőt sokszor segítettem neki (ahogy fentebb említettem).

Ő elnézést kért és mondta hogy megpróbál változatni a dolgon, ami így is történt.

A történethez hozzá tartozik az is hogy akkoriban egy elég rossz kapcsolatban volt benne.

Dolgok történtek és tényleg több figyelmet kaptam, sőt mondhatni a nyakamban lógott amit én abszolút nem bántam. Kissé mélyebb is lett a kapcsolat és már beszéltünk olyan dolgokról is ami korábban max súroltunk. Voltak köztük NAGYON TÁVOLI barátság extrákkal dolgok, sőt tervben is volt ennél több is (közös szex nem volt terítéken).

A párkapcsolata közben folyamatosan romlott. Szarul érezte magát és hiába mondtam neki hogy szakítson, mindig hezitált.

Egyszer csak az egyik beszélgetésünket úgy fejezte be hogy "ugye tudod hogy nagyon jó barátom vagy?". Ez számomra egyértelmű jelzés volt hogy 100% friend zone, de mivel ismerem jó pár éve tudtam hogy sosem lesz belőle párkapcsolat, nem is gondoltam erre. Ezek után egy kicsit visszább esett az érdeklődése és furán kezdett el viselkedni. Nyár vége volt és gondoltam jó program lenne megnézni a Margitszigeten este a zenélő kutat, így fel is vetettem neki.

Ő erre pánik szerűen kezdett válaszolni, hogy : "most komolyan randizni akarsz velem? Párom van."

Nem értettem a reakciót mert a múltban volt már ilyen "csak" sétálgatós programunk sőt moziba és étterembe is mentünk már el.

Következő héten bejelentette hogy szakított és nagyon sírt, munkába se ment. Felajánlottam hogy átmegyek ha szeretné, de azt mondta hogy nem akarja hogy így lássa bárki is, ezt el fogadtam.

Két nappal később mondta hogy szeretne elmondani valamit, de fél hogy dühös leszek. Elmondta hogy van egy srác akivel elkezdtek alakulni dolgok. Ez 2 szempontból is visszás volt nekem.

1 : 2 nappal a szakítás után már alakul neki valaki. Igaz nála sose volt sok szünet 2 kapcsolat között (ez a legújabb az ötödik 8 év alatt).

2. Megígértette velem (amit be is tartottam) hogy ha az előző kapcsolatának vége szóljak neki hogy nehogy belemenjen újabb kapcsolatba egy jó ideig.

Mikor közölte hogy van alakulóban új én ismét hoztam a printscreent hogy mit kért tőlem. Ezt annyival le tudta hogy "igen tudom hogy ezt mondtam".

Következő nap közölte velem hogy szeretné ha végetérne köztük ez az "Extrás" dolog mert "ÍGY" ő csak kihasználásnak érezné, sőt utólag az eddig megtörténteket is annak érzi.

Én nem éreztem annak így nyilván nem akartam hogy vége legyen. Mondtam neki ha ő élvezi (mert állítólag élvezte... tényleg nagyon) akkor felőlem mehet tovább , de ezt elutasította.

Elfogadtam és mentek tovább a dolgok.

Vagyis nem.

Ő elköltözött a régi párjától és már nem igazán keres ha én nem írok neki.

Ha keres azért teszi hogy valamiben segítséget kérjen.

ÉS ITT KEZDŐDIK AZ EREDETI KÉRDÉS!!

Hiányzik a társága, de így hogy nem keres nem tudom mennyi vagyok fontos neki. Az egyértelmű hogy míg a régi párjával volt én egy pasi pótlék vagy kiegészítő voltam számára.

Volt egy vitám egy másik barátommal erről és úgy érzem hogy nincsen igaza.

Említett a csajszinak hogy azért rosszul esik hogy nem keres és azt még elfogadom valahogy hogy pár (3-4) program ajánlatomat visszadobta, de ő nem igazán vetett fel semmit mióta az új párjával van. A csajszi azt mondta hogy a következőt nem mondja le. "Csinál" időt a programnak csak mondjam meg mikor.

A másik barátom akinek elmeséltem pozitívan fogja fel hogy :"látod, szakít rád időt ha úgy van"

Én pedig úgy látom hogy tulajdonképpen felír a határidő naplójába mint ahogy a fodrászok a vendéget és mennyire lehetek fontos számára vajon hogy csak akkor találkozik velem ha szervezek valamit. Nem Úgy mint régen hogy ő is elhiv valahova.

A történethez hozzá tartozik az is hogy nincs sok olyan barátom aki hajlandó velem találkozni vagy közös programra menni velem rajta kívül. KB ő (volt) az egyetlen.

Egy hete nem írtam neki, azóta nem is beszéltünk.

Szerintetek én reagálom túl vagy ez tényleg a barátság lassan elhal(t)?