Egy visszahúzódó 30-as ember hogy tudna új barátságokat kialakítani?

Tedd össze a két kezed inkább, hogy nem nagyon vannak "barátok"...

Én megszívtam velük, úgyhogy kösz nem kérek ebből..

De te azért ne add fel! Esetleg valamilyen tanfolyamot elvégezni? Ott lehet tudnál barátkozni.

Nyiss az emberek felé muszáj lesz, de ne legyél nyitott könyv.

Mindig annyit ossz meg magadból, amennyit szükséges.

Egyébként ha tudnád mennyi pondró alak van. Nekem sokszor az élettől elmegy a kedvem, ha azt a szót hallom, hogy ember.

Én is hasonló múlttal rendelkezem, akaratlanul befogadok mindent, ami a környezetből érkezik és reagálok rá, megvédeni pedig sosem tudtam magam, mert az inkább provokálásnak tűnik = nyílt céltábla,

viszont értelmes, kulturált emberekkel bármikor (na jó, talán éjfélkor már nem) beülnék sörözni valahová, ha teljes mértékben elfogadóak és igazán komoly témákat beszélhetünk át.

De ez a nyitottság és közvetlenség nagyjából semmire sem elég, mert sosem fogok semmit kezdeményezni, ha nem érzem úgy hogy szükség van rám, márpedig férfi társaságban alig jutok szóhoz, a nagyon maszkulin embereket pedig kerülöm. Egy ideális világban 3 nővel söröznék inkább, de ilyen biztos nem lesz.

Egy régi munkahelyemen amiatt amit te is írtál, próbálták ráfogni egy újoncra, hogy autista.

Nos, elég gusztustalan volt látni, ahogy orvosi diplomával nem rendelkező k ö pedék emberek tesztelik a tagot.

Mit akartam ezzel? Semmit. Talán csak annyit, hogy soha nem fogsz tudni megfelelni mindenkinek és ezen nem fog változtatni sem az hogy hány éve vagy, sem pedig az, hogy kikkel veszed magad körül.

Barátkozni ebben a világban nem lehet. Mindenki saját magának a legfontosabb. Sőt! A túlzottan barátkozós emberekkel kell nagyon óvatosnak lenni! Az csak egy vékony felszínük, amit ha megkaparsz, akkor olyat találsz alatta, amit soha nem is akartál látni.

6os, orvosi diplomások is ugyanúgy tévúton vannak sokszor, mivel ez egy teljesen szubjektív dolog, hogy "látod-e a jeleket" és hogy az az volt-e. Hamarabb megmondja valaki, akinek érzéke van hozzá, mint valaki, aki orvos, de nincs. (rosszul diagnosztizált "auti" gyerek anyjaként mondom, több helyen voltunk, tudom, hogyan zajlanak a hatalmas tudományos vizsgálatok)

Egyébként suliban dolgozom, ok nélkül nem csesztetnek senkit, már az elején azért piszkáltak, mert gyenge voltál szociálisan. Mindenkit kóstolgatnak, de csak bizonyos típust találnak be tartósan és sokan.

Barátkozni lehet, aki egészséges szociálisan, képes rá. Nekem a "legfiatalabb" baráti kapcsolatom másfél éves, de van 3 éves is. A mai napig összejárunk havonta egyszer-kétszer. Persze nem olyan, mint tiniként, de nem is vagyunk tinik. Nevetgélünk, sztorizunk, problémákat beszélünk meg, de olyan összhang sosem lesz, mikor még tiszta lappal nyitottunk egyformán az élet felé, már máshogy gondolkozunk, más élményeink, tapasztalataink vannak, de attól még élvezzük egymás társaságát.

Visszahúzódó egészséges 30as nincs, azoknak valami bajuk van..

Így néz ki a barátkozás folyamata: Beszélgetsz vele, majd mégtöbbet, majd mégtöbbet, megosztasz dolgokat magadról, kérdezel róla(titkot), kicsit támaszkodsz rá, kicsit támaszt biztosítasz(szívességek), több dolgok átéltek együtt, közös élmények ugye. Igazából ha valaki élvezné a társaságod, elhívna valahova.. ha nem élvezik, tedd oda magad, hogy élvezzék, és ha így se, dobd be te, hogy menjetek valahova. Férfiak általában nőzni járnak, vagy valami rendezvényre, mittudomén videójátékshowra.