Nőtársak, akik szintén furcsábbnak tartják magukat az átlagnál, valaki barátkozni?

Hasonló gondolataim leginkább tiniként voltak, mostmár (22) elfogadtam, hogy olyan vagyok amilyen.

Azt viszont nehéz meghatározni, hogy mit is jelent a társadalmi norma, ugyanis körönként változó. Bizonyos felfogások szerint beleesek egy normába és bizonyos körökben pedig kereszttel üldöznének.

A boldogulás részen pedig számomra a legjobb megküzdési stratégia, hogy próbálom leszarni másik véleményét. Ezt is sokan nehezen fogadják, mert sokak szerint a zaklatónak is ajtót kell nyitni ha kopog és sütivel kínálni. Na, én erre nem vagyok hajlandó.

De egyébként szívesen beszélgetnék én is ha netán szimpatikusnak találtad a fenti irományom.

Szia, lassan 23 vagyok (lány), mindig kitaszított voltam, valahogy a szociális készségeim nem a legjobbak és az érdeklődési köröm is mindig eltért másokétól. A szaksulimat kivéve (ahol hozzám hasonló "furik" voltak mindenfelé) minden iskolámban ki voltam közösítve. Az elsőben azért mert nem érdekeltek a tipik tini dolgok, mint a pasizás/cigi/pia/szex kombó, a következőben meg mert idegennyelvű iskola volt és nem mertem beszélni. Ott főleg a kinézetem miatt csesztettek, még tök idegenek is.

Most Budapesten élek egy ideje, nehéz megszokni, itt már jobban megy a kommunikáció, de a munkahelyemen voltak nehézségek eleinte, valahogy nem akartak tudni elfogadni, aztán egyszer csak megtört a jég és most már jól elvagyunk.

Ha ezek alapján beszélgetnél velem, írj nyugodtan :)