Az emberek nem barátkoznak olyanokkal akik rosszabb anyagi helyzetben élnek mint ők?

Nesze neked integrálódás, stb., stb.

Ez törvényszerű. Csak ma erőltetik az ultraliberálisok.

Minden fajta ember a magaféléhez húz, ott keresi a kapcsolatokat,

barátságokat, mert azonos, vagy hasonló a kultúrájuk.

Az idegen országba beilleszkedés azt jelenti a gyakorlatban,

hogy te maximálisan alkalmazkodsz, hasonló a hasonlónak örül.

Az őslakosok ösztönös védekezése, hogy nem keverednek a bevándoroltakkal.

Legalábbis ritka, és még ritkábban életképes.

Viszont ez azzal is jár, hogy kénytelen vagy olyan veledbeliekkel

ismerkedni, barátkozni, akikkel itthon szóba sem állnál.

Az pedig evidens, hogy valamennyire hasonló szinten kell lenned

azokkal, akikkel közös programot szervezel, vagy elhívásra részt veszel velük. Meg lehet mondani nekik, hogy nagyon szívesen vagy együtt velük,

de vannak programok, amiket nem engedhettek meg magatokat, egyelőre.

Soha nem fog bekövetkezni a népek keveredése olyan formán, ahogy

azt az EU-ban is erőszakolják. Azok fognak diktálni, akik többségbe kerülnek, azoknak a kultúrája lesz a mérce, az irányadó. Ez pedig a másik természeti törvény: azé a föld, amelyik nép teleszüli, egyszerűbben: aki szaporább.

Melyik ország ez?

Deutschland esetleg Österreich?

Eddig a saját életemben nem ezt tapasztaltam.

Gyerekkoromban a mellettünk lakó család nagyon gazdag volt; óriási úszómedence az udvaron, francia és amerikai márkáktól ruhák, hatalmas, zajos bulik minden ünnepkor, 40-50 milliós kocsik a ház előtt, a legmodernebb kütyük, külföldi nyaralások, és több belföldi nyaraló, és a feleség rendszeresen járt száj, mell és fenék feltöltésekre, a gyerekek mindenféle drága szakköre. Mindig próbáltak barátkozni a szüleimmel, engem is igyekeztek összeboronálni a gyerekeikkel, nyáron rendszeresen mondták, hogy ha medencézni akarok, csengessek be bármikor, stb. A szüleim, viszont mindig lerázták őket, mert meg voltak róla győződve, hogy ha belelátnának az életünkbe, a köztünk lévő anyagi szakadék teljes valójába, akkor lenéznének minket. Biztos csak jópofiznak és valójában sznobok. Néhány évvel később úgy alakult, hogy beütött nálunk a totális krach, és ezek a szomszédok voltak az egyetlenek, akik segítő kezek nyújtottak, gyakorlati és lelki támogatásban is. Anyukám rövidesen napi szinten órákat beszélgetett a szomszéd nővel, nagyon könnyen megtalálták a közös hangot, és nem ítélkeztek se azért, mert szegények vagyunk, se azért, mert bajba kerültünk.

Ennyi erővel összebarátkozhattunk volna velük sokkal hamarabb is, mert nem tulajdonítottak neki jelentőséget, hogy nekünk csak biciklink, felfújható medencénk és 20 éves tévénk van.

Abban az időszakban, amikor a szüleim még buzgón igyekeztek távolságot tartani ezektől a szomszédoktól, az iskolában az osztály szintén egyik leggazdagabb gyereke próbált barátkozni velem. Nagy cégük volt, a nagyszülőknek Szerbiában villájuk, a gyerek dúskált mindenben, amit csak megkívánt. De a szüleim ebben az esetben is bepánikoltak, hogy majd kínos helyzetbe fogunk kerülni, ha átjön hozzánk, és látja, hogy nekünk nincs annyi mindenünk, és hogy nem tudják majd viszonozni az olyan programokat se, amikre elvinnének. Születésnapra meg ilyenekre nem tudnának olyan ajándékot venni neki, amit nagy számnak tartana. Úgyhogy... rávettek, hogy elkezdjek távolodni tőle, és megszakítsam a barátságot. Elkezdett barátkozni egy másik gyerekkel, akinek a családjában több vállalkozó volt, és gyűjtöttek műkincseket is, de az ő családjához képest szegényebb volt. Egy-két év múlva összekeverték az osztályokat, közös osztályban maradtam velük, megint próbált közeledni hozzám az első gyerek és az új barátja is. Én a korábbi otthoni utasítás miatt tartózkodtam. Aztán bevettek a körükbe egyet az új gyerekek közül, akinek a családjához képest mi voltunk gazdagok. A lakásuk háromszor belefért a miénkbe, a gyerek közös szobában lakott a testvérével, ami az enyém fele volt, használt ruhákat kapott, használt tankönyve volt, nem járt fodrászhoz, nem voltak márkás kütyüjei. És elfogadták így, nem kötözködtek vele, a két gazdag gyerek közül egyik sem érzékeltette a különbségeket, iskola után összejárogattak. Utána megint megpróbáltak bevenni engem is a bandába, és végül is engedtem ekkora... de távolságtartással. Szünetekben, lyukas órákon, iskolai programokon együtt, de nem hívhattam át őket és én sem fogadhattam el meghívást vagy ajándékot.

A jelenlegi legjobb barátom télen kabátban van otthon, a házukba beesik az eső, sokszor ételt vagy gyógyszert se tudnak venni, de sosem jutott eszembe, hogy emiatt ne keressem a társaságát vagy másként tekintsek rá.

Sokszor amiatt lehet az ilyen távolságtartás, mert vannak akiknél a szegénység kiütközik az intelligenciáján, az ápoltságán is a személynek.

Volt barátom aki teljes komfort nélküli házban élt a szüleivel. Segélykor tudtak enni párizsit (akkor még az olcsó kajának számított), de aztán egész hónapban alig valamit. Viszont mindig tiszták, ápoltak voltak, intelligencia, értelmi szint terén nem csúsztak le.

Velük szemben meg van barátom aki elég rosszul él anyagilag, de azért egy lakást fent tud tartani. Ő viszont ahogy csúszott lefelé anyagilag, úgy csúszott le minden téren. Vele ma már nem is szeretek találkozni. Igénytelen testtartás, büdös cigaretta szag...egyszerűen nem egy igényes megjelenésű.

Én hazai átlag felett keresek. Nem vagyok űbergazdag, de fenntartok két autót, az egyik egy sportkocsi, hitel nélküli saját tulajdonú lakásom van, mindenre telik, amit akarok. (Pont most költöttem a két kocsimra majd másfél milliót.) De messze vagyok az ilyen JákobZolis milliárdosságtól meg az ilyen százmilliós gépkocsiparktól. Meg villaépületem sincs.

Szóval: én barátkozom nálam jóval tehetősebbekkel is és szegényebbekkel is, ha megvan a közös hang. Én inkább azokat kerülöm, akik állandóan panaszkodnak, frusztráltak, akik beszólnak, hogy hó végén nekem telik szalámira vagy lazacra stb. A nyomorhumort nem állom, a fruszrtált, humosba csomagolt beszólogatást sem. De ha valakinek szerényebbek a körülményei, de kedves, normális velem, akkor miért ne? Én is kedves és normális vagyok gazdaggal, szegénnyel egyaránt.