Valaki beszélgetni?

#10: Abszolút igazad van. Sajnos nekem nagyon is sok tapasztalatom gyűlt már itt össze, nem egy embert küldtem már el, amikor rájöttem, hogy azt várja, hogy majd én szórakoztatom. Ilyenkor megírtam nekik, hogy nem akarom folytatni a beszélgetést, mert annak nem látom értelmét, hogy csak én hozok témákat. De olyanok is voltak jó páran, akikkel tényleg jól elbeszélgettünk, aztán egyik napról a másikra nyomtalanul felszívódtak. Akadt, akivel találkozni akartam volna, de szintén eltűnt, legutóbb egy életkorilag 26 éves, agyilag kb. 10 éves csajba futottam bele, akivel szintén elcseverésztünk, aztán amikor közöltem vele, hogy szépnek és csinosnak tartom, elkezdett hisztizni, hogy mekkora szemét vagyok, mert tíz évvel idősebbként rámozdultam, és örülhetek, hogy nem küld el a francba, egyébként is öntelt vagyok. Az ilyen tapasztalatok után egyre kisebb motivációt érzek arra, hogy itt bárkivel is elkezdjek kommunikálni.

#12: Sajnos én is gyakran tapasztalok hasonló dolgokat. Egy ideig küzdöttem az ilyen emberekért, azt remélve, hogy hátha beindul a beszélgetés, de ma már a legkisebb szívfájdalom nélkül közlöm az ilyenekkel, hogy itt a vége, ne raboljuk egymás idejét és energiáját. Volt persze pár olyan ember itt, akikre tényleg kíváncsi voltam, akikkel úgy éreztem, hogy jól megértjük egymást, de velük is becsődölt a beszélgetés, leginkább akkor, amikor közeledni próbáltam hozzájuk. Felnőttként egyre kevesebb vágyat érzek arra, hogy felesleges köröket fussak, túl értékes és túl kevés az idő ahhoz, hogy elpazaroljam. Nincs szükségem arra, hogy hetekig vagy hónapokig beszélgessek valakivel, akihez nem lehet közelebb jutni (akár párkapcsolati tekintetben, akár úgy barátilag, hogy mondjuk nem láthatom őt pl. kamerán keresztül sem, csak hogy egy kicsit személyesebbé tegyük a dolgot, ha már esetleg a találkozás sem jöhet szóba). Arra meg főként nincs szükségem, hogy udvari bolondként szórakoztassak olyanokat, akik 3-4-5 naponta reagálnak odavetett félmondatokkal. Sajnos ilyen világot élünk, nekem már elment a kedvem a kapcsolatteremtéstől, inkább maradok magányos.

Bár én os szívesen beszélgetek, a fentiekhez hasonlót én is átéltem már.

utálom a nőket.