Harmincas hölgyek, valakinek lenne kedve elugrani valahova beszélgetni, vacsizni, valami szimpla baráti programra egy 39 éves sráccal?

Vázolom a helyzetet:

Informatikában dolgozom, és nagyjából 3 éve home office-ban, minek eredményeképp mára nagyjából az őrület határára jutottam. Gyakorlatilag a négy falat bámulom egész héten. Totál ki vagyok égve. Felkelek, melózok, lefekszek, aztán minden kezdődik előről. Néha nézek valami sorozatot, kínomban elmegyek megnézni egy filmet (- ez is elég gáz, egyedül moziba...), vagy mozgok kicsit, kimegyek futni, ilyesmi, de a hétköznapi teljes monotonitás valahogy erre is rányomja a bélyegét: nehezemre esik bármit csinálni úgy, hogy egész héten egy emberi lénnyel nem találkozom. Alig várom, hogy hétvégén hazaugorjak a szüleimhez: ott legalább van kert, műhely, tudok nekik segíteni, vannak macskák, fák, tyúkok, tennivaló, van kihez szólnom. Aztán jön az új hét, jön az újabb 5 napnyi szenvedés némaságban a monitor elé béklyózva.

Arra gondoltam, talán jót tenne, ha időnként el tudnék ugrani valakivel meló után egy baráti programra (- az ismerőseim már nagyrészt mind a családjukkal vannak elfoglalva, vagy nagyon bele vannak merülve a munkába, vagy ezer éve nem találkoztunk). Ilyesmik jutottak eszembe:

- Leugorhatnánk bicóval a Duna-partra benyomni egy lángost.

- Leugorhatnánk a Duna-partra leülni a lépcsőre elszürcsölni egy doboz sört.

- Ugyanezt a Gellért-hegyen, talán valamit a sör mellé elmajszolva.

- Lenne pár múzeum, ahova szivesen elmennék, bár ez ismeretlenül nem a legjobb, mert az ember vagy a kiállítást nézi, vagy beszélget, de második programnak akár jó is lehet...

- Elugorhatnánk a Belga Sörözőbe vagy a Mosselenbe. Régebben jó kaják voltak, meg a sörök is finomak voltak (nem tudom, a covid lepukkantotta-e őket...).

- Pizza bárhol?

Közben kibeszélhetnénk, hogy kinek mivel van tele a pohár, meg kit mi idegesít a munkában, vagy úgy általában :).

Nos, a cél tehát a fenti, egyszerű baráti összeröffenés, semmi több. A lényeg valami annyi minimál lenne, hogy ne a szokásos értelmetlen egyhangúságban teljen el az az este is.

Miért lányokkal szeretnék menni? Az a helyzet, hogy eléggé kandúrhangsúlyos a képlet körülöttem: középsuliban volt az osztályban három lány. Egyetemen ötszázból volt ennyi. A munkahelyek meg megint csak kanbulik. Az az igazság, jó lenne időnként valami női csacsogást hallani.

Ugyan teljesen baráti alkalomról lenne szó, ha valakinek számít, pár szó magamról: rövid hajú, kopaszos, 168 cm magas, átlagos testalkatú, konzervatív gondolkodású vagyok. Alapvetően introvertált, mindennap pörögni, mint a búgócsiga, az nem az én világom, de jól el tudok beszélgetni mindenről, főleg, ha kellően mély a téma. Azt szokták mondani, jó arc vagyok :). Helyileg: Bp., XI. kerület hétköznap (hétvégén húzok el vidékre).

Hát, ennyi lenne dióhéjban. Lenne ilyesmire bárkinek igénye?