A közelemben nincsenek rám hasonlító emberek mármint akikel egy az érdeklődésikörünk vagy a villágnézetünk ezért magányos vagyok egy barátom sincs még csak havejaim sincsenek.Alapjáraton egy viszahuzodó 19 éves kersztény srác vagyok. Valami tipp?

Nem tudom, én sem vagyok az a majmolós, meg külsőségekre annyira adós, meg azért sem küzdöttem soha, hogy köröttem lévő csoportoknak, embereknek megfeleljek, bírjanak. Visszahúzódó voltam én is, mindig is.

De valahogy sehol sem cikiztek és közösítettek ki, nem gúnyoltak. MOndjuk kiközösítettnek akár még mondható is lettem volna!??! Mert nem voltam benne a nagy csoportosulásokban, de igazából nem azért mert kifúrtak volna, hanem magam nem futkostam utánuk. A sulis szüneteket is vártam, hogy hamar elteljenek, nem nagyon találtam a helyem köztük, viszont kijelenthetem, hogy bántani sosem bántottak.

Pedig még akár cikizhettek is volna egy külső tulajdonságom miatt, de nem tették. :)

Ha normális hangon fordult bárki hozzám, mindig társaság voltam, de nem törtem össze, ha senki nem szólt hozzám. Az az igazság, hogy én a mai napig jól megvagyok úgy, hogy nem erőltetem másra magam. És nem erőlködöm, hog ymegfeleljek. És elég jól látom kívülről, mit csinálnak mások.... Hát, ízlések és pofonok!

A divatos öltözködés pedig alapvető igényesség magunk felé. Ezért nem vagy kevesebb tőlük, de adj magadra. Jobban fogsz kinézni egy divatos frizurával és egy viszonylag divatos öltözködéssel. Nem azt mondom, hogy hordj magas szárú zoknit és halász sapkát (ami ugye most divat a tiniknél), de egy igényes farmer, sportcipő és igényes póló már elég. Hidd el, hogy másképp fognak rád tekinteni az emberek. Ez azért van, mert társadalomban élünk ahol vannak bizonyos elvárások a többség által amiket meg kell ugrani ahhoz, hogy elfogadjanak. Extrém példa, de te se szívesen mennél oda haverkodni egy csöveshez. Nem azt mondom, hogy ess túlzásba és szaladj be a bershkába rögtön miután elolvastad a kommentem, de igenis adj magadra.

Mikor én laktam otthon a szüleim nem vettek nekem ruhákat és ha vettek is akkor a tudtom nélkül. Mindig ilyen turkálós cuccokba jártam amik nem tetszettek. Emiatt én is rosszul éreztem magam, mert olyan ruhákba kellett mennem amik nekem se feleltek meg. Másrészt rosszak voltak. Fodrászhoz se vittek rendszeresen csak mikor már le volt nagyon nőve a hajam. Mondanom se kell, hogy nem szívesen barátkoztak velem. És sajnos a kirekesztés egyik oka a külsőségek, bármennyire is fáj. Miután saját lábra álltam megkerestem a nekem tetsző stílust és elkezdtem igényesen öltözködni és a hajamat is havonta levágattam. Mindig jó illatom van azóta és nem hanyagolom el magam. Igényes ember kinézetét keltem és így többen is jönnek oda hozzám és én is sokkal jobban érzem magam a bőrömben.