Miért ilyen nehéz haverokat találni?

Nem tudjátok hogy a fura szót jó értelemben is lehet használni?

Mindenki furcsa kicsit, ki nem? Ők nagyon jó fej srácok, különböző személységekkel, de nem az én személyiségemhez illenek. Nem olyan nagy haverkodós típusok, de persze néha beszélünk és tiszteljük egymást.

Hát az maradjon az én problémám, ha rossz osztályba mentem.

Egyébként, ennek a baráthiánynak lehet az oka hogy a szüleim kisebb koromban mindentől féltettek, és úgy kamasz korra, ha hívtak buliba mondtam hogy nem köszi. Már bánom.

Gyógyúló félben lévő antiszociális vagyok, ami nálam csak arra vonatkozik hogy eddig ki akartam magam zárni a közösségi életből. De már nem.

Heterónak tartom magamat, de az első leszel akinek szólok ha meggondolnám magam.. És te? Bi vagy? Hetero vagy? Meleg vagy?

Én elvből szeretek kedvesen beszélni az emberekkel, vagy udvariasan. Nálam az nem állapot, hogy 'szasz mizu?'..

Ezek miatt a jó tulajdonságok miatt tűnhet úgy hogy az lennék, mert manapság egy fiúnak kőkeménynek kell lenni, és leb*zizni a heteró gyereket is. Udvarlás a lányoknak nuko, rögtön uccu neki, löködjük a leányt mint vak a hajnalt. Eltértem a tárgytól, de na :D

Ha negatív kommentként írtad, akkor ajánlom figyelmedbe az Imák Bobbyért c. filmet.

Én nemrég láttam, és azóta másként nézek a LMBTQ emberekre, most hozzájuk szólnék.

Tudjátok meg, szuper emberek vagytok hogy fel vállaljátok (már aki) magatokat, és a boldogságotokért tesztek. És hiába jön a hurrogás, a család szerintem is család.