Velem van a baj, vagy tényleg nagy és globális gond van a mai fiatalokkal és gondolkodásmódjukkal?

Pár éve észrevettem, hogy valahogy nem találom a közös nevezőt a korombeliekkel (20-30 közöttiek), én teljesen normális gondolkodású, átlagos, kedves embernek tartom magamat, de valahogy nem sikerül szimpatizálnom a korombeliekkel. Mindenhol a kétszínűséget, az ítélkezést tapasztalom. Ki-hogy néz ki, kinek mi van és mi nincs, ki hol járt és mit csinál stb...Ezt érzem vagy ezt élem át szinte minden egyes alkalommal, amikor korombeliekkel "beszélgetek". Viszont a tőlem idősebb korosztályon 35-40-50 egyáltalán nem tapasztalok ilyen mértékű "megbélyegzést" vagy szimplán rosszindulatot. A baráti társaságom is kezd "megváltozni" a szememben, nem keresnek, mindenki el van magának, mégis mutogatják mi van nekik, hol és merre jártam, ugyanakkor ha az ember kirak egy sztorit fél évente, mindenki látja, de eszükbe nem jutna megkérdezni, hogy miújság, hogy vagy. Már belefáradtam abba, hogy én keressek mindenkit, én ajánljam fel azt, hogyha van 1 órája, ugorjon be, beszélgessünk egy kicsit. A válaszok általában: sok a dolgom, de rendben, meglátom majd, egyszer beugrok valamikor. Aztán persze nem lesz belőle semmi. 1-2 olyan barátom maradt meg, akikkel havonta párszor beszélgetünk, velük nincsen semmi gond.Viszont a többiek nagy érdektelenséget mutatnak velem szemben, persze mindenki változik, mindenkinek van dolga, nekem is, mégis kerítek/kerítenék időt arra, hogy fél évente összefussunk. Úgy érzem nagyon elzárkózott sok ember körülöttem és ezt az idősebbeken nem veszem észre. Ha esetleg olyan összejövetelre keveredek, ahol vannak velem egykorú idegenek, akkor érzem azt a kinézettséget, volt hogy beszóltak vagy visszahallottam dolgokat, pedig véleményem szerint senkinek sem ártottam. Úgy érzem sokszor vagyok hasonló dolgoknak az "áldozata", hogy megérzik, hogy támadható vagyok, kifognak és belém lehet kötni. Megjegyzem én is érzékeny vagyok, de hiába szeretnék barátkozni, szinte mindenkin a negatív energiát érzem és a külsőségeket. Pedig én csak kötetlenül szeretnék beszélgetni, összejárni, jól érzeni magamat egy normális, érett és elfogadó baráti társasággal, de úgy érzem erre egyre kevésbé lesz lehetőségem.

Nem tudom, hogy írásban mennyire jött át a problémám/észrevételem, kíváncsi lennék mások véleményére, hogy én érzem rosszul ezt a dolgot, én vagyok rossz helyen, vagy más is tapasztalja.