Hamarosan mutetem lesz? Valaki leirna hogy pontosan mi fog tortenni? Nagyon felek.

Azt nem tudom, hogy kiengednek-e, engem kiengedtek, 2 nap múlva mentem vissza. Szintén majdnem 10 hetes voltam, ikrekkel. A tágító felhelyezese kellemtlen, de túl lehet élni, ha már fent van, nem vészes, menstruációs görcsöket fogsz érezni. Maga a műtét fizikailag semmi, nem érzel semmit, elaltatnak, és már a szobában ébredsz. Utána nem fáj már semmi sem, vérzés lesz pár napig, mintha mensiznél, kicsit talán erősebb.

Kitartás, tudom, hogy ez most nagyon szar, de simán lehet egészséges kisbabád még. Nekem azóta született egy gyönyörű kislányom, már lassan 9 hónapos :) hasonló jókat kívánok neked is :)

Egynapos műtét, kórházfüggő, hogy a lamináriát mikor helyezik fel. Három küretem volt sajnos vetélés ill. fejlődési rendellenesség miatt... az elsőnél nem volt laminária, mert már megindult a vetélés, tágulás. A másodiknál a műtét reggelén helyezték fel, és NAGYON fájt ahogy tágultam. (Pedig én előtte már szültem, vajúdtam, de a vége sürgősségi császár lett. A laminária okozta fájdalmat a vajúdás fájdalmához tudtam mérni/hasonlítani.)

A legutóbbi küretemnél előző este már be kellett feküdnöm és akkor tették fel a tágítót. Számítottam a fájdalomra, de elmaradt. Meg is lepődtem, kérdeztem is a dokimat, hogy ez normális-e, azt mondta, igen.

Szóval teljesen egyedi, hogy fáj-e, és ha igen, akkor mennyire.

Maga a műtét nem több 10 percnél adminisztrációval, mindennel együtt. Az elsőnél tartottam az altatástól, de szinte már "megszoktam". Elalvás előtt próbálj valami jó dologra gondolni (akkor is, ha nehéz), mert akkor úgy ébredsz! Ezt nekem is úgy tanácsolták, és bevált!

Sajnálom. Nekem egy hete volt műtétem... Engem is úgy küldtek be a kórházba, hogy még ott is megnézik, de már nem engedtek haza.

Aznap már nem szabad enni-inni. A laminária felhelyezése egyáltalán nem fájt, egy icipici szúrás-csípés az egész, nekem egy sima nőgyógyászati vizsgálat kellemetlenebb. Nem is görcsöltem, a fizikailag legkellemetlenebb része a várakozásnak az éhség okozta gyengeség és gyomorszűkület volt. A műtét maga altatásban zajlik, egyáltalán nem fáj, a tűszúrás volt kb. a legkellemetlenebb része, meg ébredéskor a hányinger (ez mindenkinél változó). Meg maga a megalázó helyzet, leszíjazott, égnek tárt lábakkal egy csomó idegen között... de a lelki része amúgy is pocsék.

Utána erősen véreztem, összemaszatoltam az egész ágyat, hálóinget, mindent. (Vigyél betétet, köntöst, papucsot, meg valami könnyű enni-innivalót. Meg valami könyvet, hogy ne bolondulj bele a műtét előtti várakozásba. Ja, meg WC-papírt és kézfertőtlenítőt, mert az speciel a mi megyei kórházunkban nincs.)

Ahogy ment ki belőlem az altató, még kicsit szédültem, de pár óra alatt jobban lettem. Aznap este hazamehettem, bár nem igazán vitték túlzásba a kivizsgálásomat. Másnap én már alig véreztem, de ez is változó.