Ti nem éreztétek vetélés után, hogy senki sem ért meg?

Sajnálom, ami történt!

Az emberek úgy vannak ezzel, hogy más baja nekik nem baj. Tehát könnyebben túllépnek ezen.

De megértelek, jobb lenne néha, ha nem próbálnának segíteni az ilyen sablonszövegekkel. Nem mindenkit lehet ezekkel megnyugtatni, sőt!

Kitartást kívánok!

Ez nem tartozik másra, mint rád és a párodra. Más embereket beleavatni nem kéne. Egyrészt te sem tudod, mit akarsz hallani tőlük. Lényegében úgysem tudnának olyat mondani, ami jó lenne. Mert mit mondjon egy idegen, honnan tudhatná, mi lenne a jó, ha magad sem tudod, mi lenne a jó?

Hidd el, nekik is épp elég kínos egy ilyen jelenet, mert ez az az eset, amikor valakinek meghal valakije, és mindig róla beszél. Mit lehet mondani? Részvétet kifejezni, és más okosság nem is jut az ember eszébe.

Mit kellene mondaniuk? Vágj eret, és légy öngyilkos? Persze, hogy próbálnak az új élet felé terelgetni finoman: lesz másik.

Igazából a gyik sem jó hely, hogy megértésre találj.

Szerintem a barátnőid próbálnak megnyugtatni. Biztos, hogy az sem esne jól, hogy tragikusan fognák fel, és nem próbálnának megvigasztalni.

Most nehéz neked, és tényleg nehéz ilyenkor jót mondani. Próbáld úgy értelmezni, hogy csak meg akarnak nyugtatni, de sok eszközük nincs erre, hiszen pontosan nem tudhatják mit érzel, pontosan nem érezhetik mivel tesznek neked jót.

Egy tragédia esetén a világ elég sötét, és tudom nem hiszed el, de az idő oldja majd meg ezt a kérdést.

Bárcsak lenne IGAZI barátnő-barát.

Akárhogy is segít,támogat a párom (nélküle nem tudom hogyan vészelném át ezt a fájdalmat.)de rájöttem közben "egyedül maradtam a fájdalmaimmal.Nagyon nehéz....

Előre előre minden vihar után elvonulnak a felhők s a felhők között újból kisüt a napocska.

"Néha jobb egyedül lenni,csak a csend nyugalom,mert nem érti meg senki mi is az ami fáj!Minden jót kívánok!

Úgy éreztem vetélés után, hogy nem is ez az én világom és nem is vagyok itt jó helyen és nem is én vagyok én. Alig akartam hinni a velem történteket, aztán egyszer csak.... be kellett látnom, hogy egy középidős vetélés után, azután hogy megszültem az icipici Kisbabámat; egy kórházi ágyon fekszem és hiába keresem a hasamat és várom, hogy a babám rúgjon egy nagyot Ő már nem volt sehol. Több mint egy éve történt. Senki nem értett meg, de a családom, a barátnőim meghallgattak. Mindegyik barátnőm veszített el gyermeket vagy nagyon nehezen tudták kihordani. Meghallgattak és én el tudtam mondani. És ez már így jó volt.

Nem hiszem hogy arról lehet szó, hogy sablonnal jönnek, hanem arról, hogy Neked kéne elfogadnod azt, hogy elveszítetted a babádat és akármit teszel, mondasz Őt így ahogy volt már nem fogod visszakapni. Sajnos nem, bár tudom hogy mindent megtennél érte. Csak akkor fogsz tudni továbblépni és megérteni - hogy Ők azzal akarnak segíteni, hogy reményt adnak Neked - ha Te Magad is képes leszel együtt élni a történtekkel. Meghalt és elveszítetted. De lehet hogy pont emiatt szülheted majd meg azt a gyermekedet aki itt lesz Veled. Nem tudhatod.

Készíts Neki helyet a szívedben és engedd el. Sajnálom. Az idő segíteni fog!

Részvétem, és minden jót kívanok őszintén.

Most én is gyászolok. Ennel jobbat meg senki sem mondott. Meg ugye a sablon de megertem, hiszen aki ezen nem megy keresztul az nem tudja mennyire hatastalan és frusztráló.