Normális, ha semmilyen fájdalmat nem érzek missed ab után?

Garancia semmire nincs... Nekem is azt mondták millióból vagyunk az az 1 ahol semmi genetikai hiba nincs és mégis így alakul, de ne izguljak a későbbi terhességeimben nem nagyobb az esélyem, mint most volt! Mondom ennek nagyon örülök kettőből egy beteg lett volna az 50% esély... Akkor most harmadszorra mit fog dobni a gép? Most mi lesz a sorrend? Én eddig is mindenféle fizetős vizsgálatra is elmentem de már tudom, hogy magzat diagnosztikai központban fogok kezdeni 12 hetesen...

Sportolni én nem bírtam várni 6 hetet. Első műtét május 6. Lement a második műtétem 17-én, és 24-én már kondiba jártam (elipszis tréner első nap csak 10 perc első hét után 50 perc, súlyzós edzés kar hát láb fenék és sok sok szauna mert az kellett a lelkemnek...)

Nem tudom a rossz gondolatokat, hogy lehet elűzni... Sehogy... aki egyszer beleesett egy ilyenbe (missedbe mint Ti, vagy fejlődési rendellenességbe mint én) annak lehet azt mondani, hogy nyugi légy pozitív mert amúgy bevonzod a rosszat.. sose leszünk szerintem igazán nyugodtak... Csak mikor kézbe fogjuk... De igaza volt a genetikusomnak... Ezt az iszonyat fájdalmat gyorsan fel kell váltsa egy jó és boldog örömteli várakozás! Én is erre bíztatok mindenkit! Ne féljünk, úgyis sokan vagyunk itt akik így jártak sajnos! Egymásban tudjuk tartani a lelket mert mi igazán tudjuk, hogy milyen elveszíteni! Nekem második babám volt Ő! Lehet, hogy gyászolni kéne még és regenerálódni, de én nem bírok!

Nekem muszáj, hogy elterelődjön róla a figyelmem (ami úgyse sikerülhet teljesen), de bízom benne, holott mindig itt van és nem telik el nap, hogy ne gondoljak rá...! Még nem tudom mi legyen a képeivel nem bírom a kukába dobni... Nem bírom őt kidobni pontosabban!

Most ez lehet nagyon szemét dolog veletek szemben és ne értsetek félre kérlek! Én Őt 11-12 hetesen éreztem már mozogni (második baba tudom mit kell érezni) újságoltam is a dokinak, hogy de jó nekem :) Ne tudjátok meg milyen kegyetlen érzés néhány napig érezni a mocorgást és tudni, hogy Ő nem fog megszületni sose pedig iszonyatosan vártam és ugyanúgy szeretem, mint a meglévő Fiamat!

Ha választhattam volna, "szerettem volna" úgy járni, mint Ti, ha már mindenképp elveszítem! Sokkal nehezebben engednétek el ezeket a Babákat, ha már érzitek mindennap, ha már jelét adja, hogy Ő ott van és veletek van :(

Mindenkinek egy nagy ölelés és kitartást! Lesz ez még boldog jövő nagy családdal! Én mindig 1 gyerek párti voltam! mióta Ő elment azóta tudom, hogy minimum 3 gyermeket szeretnék de inkább 4!

Köszönjük utolsó, hogy leírtad. Az az igazság, hogy ha lehet ilyet mondani, én is jobban "örülök", hogy az elején történt, és pl. az uh-n egyszerűen nem volt ott semmi, csak az üres petezsák. Sokkal rosszabb lett volna, ha már látszik egy halott magzat, vagy ne adj' Isten, él, de azt mondják, hogy beteg. Nem hiszem, hogy az utóbbi esetben képes lettem volna elvetetni, vártam volna a csodát, és valószínűleg nem happy end lett volna.

Így is borzasztóan nehéz volt, egész nap bőgtem a kórházban (is), pedig kaptam nyugtatót is.

---

Hiába mondja mindenki, hogy a következőnél minden rendben lesz, rengetegszer nem így van, és elmegy a 2., 3. is... Nem tudom, hogy a parát hogy tudom majd leküzdeni. Szerintetek érdemes lenni pszichológushoz menni? A minap a kezembe került egy régi Nők Lapja, abban írtak arról, hogy sokszor pszichés oka is lehet, hogy valaki nem esik teherbe, mert fél a jövőtől a gyerekkel. Én tudom magamról, hogy így van, de úgy voltam vele, hogy majd megoldjuk valahogy. Lehet, hogy ez is hozzárájult? Nem tudom...

Nem tudom! Vedd úgy, hogy neked sajnos ez volt a pofonod! Féltél tőle, hogy mi lesz, hogy hogyan lesz és nem lett jó vége!

Ilyenkor sokkal erőssebben akarjuk a következő terhességet (ha képesek vagyunk rá) sokkal jobban oda fogunk figyelni és tuti sokkal parásabbak leszünk!!!

Nekem is ajánlották a pszichológust... Én is beleroppantam lelkileg (saját hajamat téptem, alig vártam, hogy aludjon a Fiam, hogy végre sírhassak és ne kelljen megjátszani, hogy de boldog az anya...)

viszont ment orvos nélkül a talpra állás! Hiányzik nagyon! Most is sírok miatta/érte! De élnünk kell tovább és "örülnünk" mindannyiunknak, hogy nem beteg gyermekünk született vagy a későbbiekben halt meg a baba (még pocakban). Nekem is mondták, hogy ezt valaki felülről irányította... Hát mondom, ha valaki van odafent csak egyszer találkozzak vele és negyvenes szája lesz mert belelépek neki...

Rossz meg nehéz ezt feldolgozni!

Viszont egy új nagyon okos tanulmány szerint (itt linkelte valaki) sajnos az első terhesség 70%(!!!)-ban elhal... és ritka az hogy a nőnek akár pozitív tesztje is legyen de sajnos megesik, hogy igen... Én nem tudom mi lehet ebből igaz, mert olyan hatalmas szám a 70%... Az első terhességre egy szervezet nincs felkészülve mert vélhetően Fiatal (de mondjuk akkor a tizenévesek miért képesek szülni?) na mindegy... ezeket akkor olvasgattam mikor sajnos kiderültek a dolgok...

Szerintem ez a 70% hülyeség. Legalábbis kiderült terhességek esetén. Mert az én is olvastam, hogy gyakori az, hogy megtermékenyül a petesejt, de rendesen megjön a menzesz, mert nem tud beágyazódni. Tul.képpen ez is vetélés, csak nem tudnak róla a nők. Szerintem az 5+ hetes terhességeknek nem szakad meg 70%-a. Én 10-et olvastam.

Amúgy nem vagyok már fiatal, inkább öreg, bár orvosi értelemben a doki szerint nem számítok annak.

Amúgy szerintem annál jobban sem aggódni, sem odafigyelni nem lehet (legközelebb), ahogy én tettem... Talán túlzásba is vittem.

1.

Tudom, mit érzel... Én arra gondolok, hogy hamarosan újra próbálkozhatunk. A helyettesítő doki nekem meghosszabbította a táppénzt, mert el kellett mondani, miért vagyok ott, és félig elbőgtem magam. :(

De ma még nem bőgtem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden oké.

1.