2 hét múlva műtétem lesz, az embrió nem fejlődött tovább. Mire számítsak? Volt már egy normál és egy császáros szülésem! Mi az egésznek a menete? Nagyon félek az altatástól is.

Sajnálom...

Amúgy az altatás a legjobb az egészben..:-((

Nekem így volt:

este kellett befeküdni, kaptunk egy szem vmi nyugtatót, majd kb. 1-2 óra múlva felhelyeztek ilyen lamináriának nevezett rudacskákat, úgy néztek ki mint vmi kis ropik, ezzel kíméletesen tágítják a méhszájat, előkészítik vele a műtétre. Nem volt kellemes, de nem is fájt, ugyanúgy fel kellett feküdni egy nőgyógyászati ágyra.

Majd másnap reggel megint nyugtató, meg jött az altatóorvos, kikérdezett.

1x csak szólt a nővér, hogy menjek a 2. kisműtő elé, és majd szólnak.

behívtak, felfeküdtem, remegtem, iszonyúan féltem, a dokik jó fejek voltak, főleg az altatóorvos volt nagyon kedves. Beadott vmi cuccot, közben kérdezgetett, majd mondta, hogy számoljak 10től visszafelé. aztán odatettek a számhoz vmi maszkot, gonolom abból jött az altatógáz, 5nél már aludtam is, ez a része megváltás volt a lelki kínhoz képest. :'((

Mikor felkeltem, nagyon véreztem, de fájdalmam nem volt, max. olyan mensifájdalom féle, viszont 1-2 órán belül mindegyikünk akinek abortusza volt, és altatták, iszonyú sírógörcsöt kapott. Most nem tudom, hogy ez az idegtől volt, vagy az altatás hatása, de nem bírtam abbahagyni...

Aztán minden nappal egyre jobb lett...

tarts ki, és csináld végig, nem lesz jó, de nem kell félned, maga a műtét, legalábbis nekem olyan fizikai fájdalmat nem okozott.

Jobbulást!

Nem hittem el a előzőnek, de tényleg az altatás a legjobb. Nagyon féltem tőle, de a többi sokkal rosszabb volt. Persze, mindent ki lehet bírni, meg elég nagy baj az is, hogy nem fejlődött a baba, de én ezt nem csinálom még egyszer végig. Ha már lenne gyerekem, megelégednék eggyel is, de sajna még nincs, így azért majd előbb-utóbb próbálkozni kell.

Nyugtatót nem feltétlenül adnak, de nekem adtak, mert 150 volt a vérnyomásom, és már a felvételnél elbőgtem magam. Nekem reggel kellett bemenni és este haza is engedtek. A szobatársaim sokkal jobban viselték a dolgot, de nagyon kedvesek voltak, kérdezgették jól vagyok-e, mert folyton bőgtem.

Igazából azt nem értem az egészben, hogy valaki ezt önként vállalja élő magzattal - hát normális az ilyen???

Reménykedj benne, hogy 2 hét alatt megindul a vétélés, részemről inkább ezt választanám utólag.

Kedves utolsó!

én vagyok az utolsó előtti...

mióta ez történt vele, én is ugyaezt érzem...hogy képes ezt vki megcsinálni, egy élő, egészséges magzattal?????? HOGY?

Én ha 100x lennék még terhes, akkor is mindet megtartanám, mert bár nem vagyok különösebben hívő, és míg ez nem történt velünk, különösebben még gyerekbarát sem, de ez Isten, az élet, és a világ elleni legeslegnagyobb vétek...

Azóta van egy mindjárt 3 éves egészséges kislányunk, és a lelkem mélyén még 1, akit sosem ismerhettem meg..:'( "Sajnos" még azt is tudtuk, hogy lány lett volna, mert olyan rendellenessége volt, ami csak lányoknál jön ki...

Remélem kedves kérdező már túlvagy rajta....?

Ti legalább megtudtátok akkor, hogy beteg volt. Ha ez derülne ki, akkor talán könnyebb lenne, mert gondolhatnék arra, hogy jobb így. De a doki azt mondta, hogy sokmindenre ne számítsak, valószínűleg semmi nem fog kiderülni. De mindent százszor végiggondoltam, nem emeltem semmit, nem sportoltam, nem ettem vetélést okozó dolgokat (mindent megnéztem a neten, lehet-e és inkább kidobtam) - lehet, túlzásba is vittem. Szerintetek lehet pszichés oka, pl. túlzott aggódás, félelem a szüléstől (pedig direkt nem gondoltam a szülésre!!)?

Utolsó gratulálok a gyerkőchöz, irigyellek! Kérdezőnek jobbulást, jelentkezz, hogy vagy, megjelölöm a kérdést!