Sajnos a terhességem missed ab-ként ért véget a 11.héten műszeres befejezéssel. A baba 8+4 naposan megállt a fejlődésben. Kérdéseim alul?

Én perinatális tanácsadóval beszéltem, aki sokat segített, de igazi feloldozást az adott, amikor megszületett a kislányom.

Én az ultrahangfotóját rakattam egy kinyitható medálba. Már nem hordom, elraktam, de ez is sokat segített.

4 éve én is írhattam volna ezt. Próbáltam tudatosítani magamban, hogy biztos oka van, hogy így történt és nem én tehetek róla. A másik, hogy kicsit morbid, de igyekeztem szerencsésnek beállítani magamat a szerencsétlenek között, mert éreztem, mit fog mondani az orvos, nem derült égből villámcsapásként jött: pl. egy baráti pár nem sokkal előttem a 12 hetes UH-on tudta meg, hogy vége, mentek lelkesen mozizni és ez lett belőle. Sokáig nem nagyon tudtam róla beszélni. Ami később segített, hogy útnak indult és problémák nélkül megszületett a kisfiunk, aki nem lehetne, ha az előző terhességem megmarad (aznap tudtam meg, hogy őt várom, amikorra az előzővel ki lettem volna írva, egyébként ez a nap anyukám születésnapja). Amit nagyon sajnáltam, hogy a 11. héten mondtuk el a leendő dédinek, hogy tartsuk benne a lelket, erre még jobban összetört, amikor elvetéltem.

Neked is erőt és kitartást!

Én mindig csak túl akartam lenni rajta és nem azon gondolkodni hogy jaj mi lesz most es ő élt......

Az ha dobog a szive is még egy jokora "sejtcsomo"!

Ez az élet vele járója.

3 vetélésem volt ha rácsavarodtam volna már a pszichiátrián lennék.

Ne csináld. 8 hetesen mégcsak ember formája sem volt.

Inkább próbáld a pozitív oldalát nézni:

-teherbe tudsz esni, ha egyszer sikerült sikerülni fog újra

- nagyon nagy valószínűséggel valamilyen súlyos genetikai rendellenessége volt, jobb így mintha megszületett volna.

Az idő feledteti, ha újra terhes leszel és az a baba rendben meg fog születni ez a 8 hét teljesen jelentéktelennek fog tűnni.

Tudatosítottam, hogy ezt így nem lehet. Egy kicsit gyászolni kell, de aztán felállni és menni előre, mert ha több veszteség is ér még, akkor becsavarodok.

Átprogramoztam az agyam, hogy jobb, hogy ez most történt és nem mondjuk 10 hét múlva, illetve hogy biztosan fejlődési rendellenességgel, vagy olyan problémával jött volna a világra, amit nem akar nekünk a jó isten és ez végülis nekem egy pozitív gondolat volt. (Nem vagyok vallásos, de hiszek a sorsban.)

Így viszonylag hamar túl voltam rajta, de nyilván a következő terhességemnél borzasztó para volt bennem.