Hogyan lehet ezt jól kezelni?

"Vesd el intelligensen ezt a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" hozzáállást."

Ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt nem azt kívánja, hogy a barátnőjének menjen el a babája, hanem ha ránéz vagy akármi részletet tud a terhességéről, önkéntelenül is arra gondol, hogy ő ugyanitt kéne tartson...

Az érzéseknek nem lehet parancsolni.

Kérdező, próbáld ezt valahogy megbeszélni a barátnőddel. Biztos vagyok benne, hogy az ő oldaláról is nehéz ez a helyzet, persze teljesen máshogy, mint neked. De úgy értem, empatikus emberként bele tudja élni magát a helyzetedbe.

A sógornőmmel ugyanez történt meg, a 10. héten elment a baba, míg a mienk maradt. Kb ugyanakkor estünk teherbe. Neki segített, hogy mindig beszélhetett róla. Én nem áradoztam kifejezetten, ha volt egy vizsgálat, elmondtuk a tényeket, ennyi, igyekeztem empatikusan. Ő pedig elmondhatta, milyen jó lenne, ha ő is mehetne ezekre. Aztán nagyon rövid időn belül összejött a pici, akimeg is született.

A sors iróniája, hogy a másodiknal ugyanez fordítva történt. Az enyém ment el. Nehéz volt. De ez nem annyira relevans, mert ők elég későn mondtak el a babájukat, majdnem 12 hetes volt, amikor szóltak, és én masnap teszteltem újra pozitívat, szóval semennyi átfedés nem volt kb.

Neked is azt kívánom, hogy nagyon gyorsan sikerüljön újra!

Köszönöm!Neked is minden jót!

Hármas voltam!

Én a 12.hét után vetettem el a beteg babánkat, a rokonnak 1 hónappal kisebb a fia mint a lányom lett volna, előző terhességünket együtt vittük végig.

Sajnos a hiány nem szűnik, mikor látom, mindig az jut eszembe mikor a faim játszik a kicsivel, hogy a tesó is ekkora lenne, vele is így játszana.

Nálad ez akkor fog szerintem javulni ha újra terhes leszel, az feledteti a megnem született hiányát.

Én ugyanígy jártam mint te. Több mint 5 év után sikerült lombikkal nekünk. Én a 8.héten elvetéltem (leállt a szíve). Én kértem 1 hónapot, hogy kell egy kis szünet. Persze mindig ott lesz ez benned, de idővel picit könnyebb lesz. Amikor nekik megszületett a baba, akkor persze egy picit elsírtam itthon magam, mert akkor megint eszembe jutott, hogy nekünk is akkor született volna meg. Szeretem a kislányt, és nagyon cuki, de néha ha ránézek eszembe jut, hogy nekünk is ilyen idős lenne (most másfél éves).

Kívánom neked, hogy mihamarabb legyen egy sikeres terhességed:)