Hogy sikerült túl tenni magatokat rajta ?
Sziasztok!
Azokat kérdezném, akik átéltek már vetélést.Szeptemberben volt missed ab miatt műszeres befejezésem,amit egy hét múlva meg is kellet ismételni,mert maradtak bent szövetmaradványok.
Azóta sem tudtam feldolgozni, Mai napig ugyanolyan fájdalmat okoz,nen telik el úgy egy óra, hogy valahogy ne jusson eszembe. Ha terhes kismamát látok, ugyanúgy belesajdul a szívem, és akkor a babákról ne is beszéljünk. Holnapra esett volna a számolt időpont a szülésre. Előre félek, már ma is félve néztem a dátumot. Aki átesett már rajta, mi segített, hogy könnyebb legyen? Úgy érzem beleszakad a szívem. Az nem opció, hogy próbálkozunk új babával, mert a férjem a második műtét után közvetlen egy héttel találta a legtökéletesebbnek az időpontot, hogy bejelentse megcsalt,aztán rá kethétre pedig, hogy elakar hagyni minket a 10 éves lanyunkkal. Talán ez is közre játszott abban,hogy nem sikerült még feldolgoznom,mert nem maradt rá időm, és lehetőségem, rögtön azon kellet rettegnem, hogy széthull a családom +megküzdeni azzal, hogy akiben a legjobban megbíztam elárult, hátbaszúrt, és még el is akar dobni a gyerekünkkel...
Egyre jobban kínoz,főleg, ha arra gondolok,hogy most minden más lenne, ha nem veszítem el a kisbabámat,és h lekell mondanom arról, hogy még egy gyerekem lehessen,mert a férjem inkább a szeretőjét választja a két gyerekével...Nagyon kétségbe vagyok esve,mintha mindennapos panikbetegséggel kellene megküzdenem,egyre nehezebben viselem. A reggelek a legszzörnyűbbek. Segítsetek, hogyan eljem túl a holnapi napot?
Kicsit hosszú lett, köszönöm, ha elolvasod!
A gyász feldolgozásban a dátumok nagyon fontosak, még javában tart neked ez a folyamat. Meg kell élni a fájdalmat a veszteséget.
Idővel jobb lesz akkor is ha most el se tudod képzelni és nem is akarod elengedni.
Egy gyász feldolgozó segítő nagyon sokat segít. Singer Magdolna pl ismert de biztos van a lakó helyed közelében is
Igen, főleg hogy van egy 10 évesed is
Sok erőt kívánok
Nekem az első után az segített, hogy jött a fiam, utána sajnos 14.héten volt a megszakítás beteg baba miatt, most lenne egy éves kb.
Nekem a meglévő pici miatt muszáj volt tartani magam, folytatni az életünket, neked is ott a gyereked ő a legfontosabb.
Nem tudom hány éves vagy, de akár rád is rádtalálhat az igazi, és vele is lehet gyereked.
Kérdező, nagyon sajnálom.
Írod: "most minden más lenne, ha nem veszítem el a kisbabámat"
Azt ugye tudod, hogy annyiban lenne más, hogy két gyerekkel hagyna el a férjed?! És neked egy kamaszodó kisnagylánnyal, meg egy újszülöttel kellene újraépítened az életed...
Tudom, hogy ez most durván hangzik és talán érzéketlennek hat, de próbáld meg úgy felfogni, hogy ami a babával történt, okkal történt. Oka volt annak, hogy nem akart ezek a körülmények közé jönni... Sovány vigasz, tudom.
Köszönöm mindenkinek a válaszát,már az együttérző szavak is sokat segítenek 🤍.
Kis kiigazítás. A férjem még nem hagyott el minket,de a viszonya a szeretőjével azóta is tart,csak már nyíltan.
Kényelmes így neki,és kihasználta,hogy nem volt hova mennünk,és hogy mi mindennek ellenére is nagyon szerettük, és ragaszkodtunk hozzá, ezért mindent elnéztünk, megbocsájtottunk, csak velünk legyen.
Ennek már vége, találtam lakást ahová elköltözhetünk, igaz csak albérletbe, távolabb idegen helyre,ahol senkit nem ismerünk.
Nehéz lesz a nulláról kezdeni mindent, de ez a helyzet,ahogy az utóbbi fél évben éltünk,szürreális és tarthatatlan.Nem méri fel a család jelentését, értékét...
pedig előtte nagyon jó férj volt,és a legjobb apa,igazából most is hihetetlen számomra,hogy ezeket ő tényleg megtette, és eszében sincs megállni, szétnézni maga körül milyen károkat okozott az életünkben,főleg a gyerekében.
Ez van sajnos Nektek köszönöm, a segítő hozzászólásaitokat 🤍.
A babád elvesztését sajnálom, és megértem a fájdalmadat emiatt.
De a történet többi része? Szóval a férjednek már a terhességed alatt is szeretője volt, de csak a vetélés után mondta el neked. Tehát ha megszületik a gyerek, valószínűleg akkor is kiderült volna. És neked az teljesen rendben lett volna, hogy szeretője van, csak az a lényeg, hogy veletek maradjon? Vagy akkor is el tudtál volna költözni albérletbe egy csecsemővel? Vagy úgy gondolod, hogy a gyerekkel magadhoz tudtad volna láncolni? Ő akarta a gyereket egyáltalán? Mert ha már szeretője volt, akkor kétlem.
"és hogy mi mindennek ellenére is nagyon szerettük, és ragaszkodtunk hozzá, ezért mindent elnéztünk, megbocsájtottunk, csak velünk legyen."
Ki az a mi? Te és a 10 éves lányod? Ő is megbocsájtotta és elnézte a megcsalást? Te sem méred fel a család jelentését, és értékét, ha azt tanítod a lányodnak, hogy a megcsalást meg kell bocsájtani és el kell nézni. Ez nagyon káros. Azt megértem, hogy fáj a magzat elvesztése, de ha most ott lennél egy csecsemővel egy olyan házasságban, ahol a férjed nyíltan félrejár, ahogy te írod, szürreélis és tarthatalan helyzetben, akkor mit tennél?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!